2012. december 13., csütörtök

13. fejezet -Chad

Nem bírom elviselni, ha valaki átver- és Bianca pontosan ezt tette velem.
Nem vagyok tökéletes, hisz én se vagyok egy példamutató átlagember- nemrég elkezdtem egy elég csúnya ügyben bizniszezni, amit milliószor megbántam. 
Minden az első főiskolai napra vezethető vissza, amikor az ebédlőben megismertem egy srácot (aki a nevét se árulta el). Épp Justinnak panaszkodtam, hogy szükségem lenne pénzre, mert közeledik a karácsony és Melissának olyan jó ajándékot néztem ki, de egyenlőre annyi anyagi háttérrel nem rendelkezek, hogy azt meg tudjam valósítani. 
Ekkor ült le az asztalunkhoz az a bizonyos talpig feketébe öltözött srác.
- Van egy ajánlatom- mosolygott rám negédesen.
Justin felállt az asztaltól, mert úgy érezte, hogy neki nem való ez a beszélgetés, és továbbment.
- Hallgatlak- hajoltam közelebb.
A srác óvatosan körbenézett, majd megfogta a kezem és a tenyerembe rakott egy kisebb zacskót, amiben tabletták voltak.
- Te nem vagy normális!- dobtam le az asztalra az illegálisnak tűnő zsákmányt.
A srác bólintott, majd a zsebe mélyébe dugta a zacskót.
Ekkor jött be az ebédlőbe Melissa, Zoey és valami vörös hajú lány, aki szemüveget viselt.
- Hé, várj!- szóltam a srác után, aki már rég nem velem szemben ült. 
Megtorpant és gonosz mosoly ült ki az arcára.
Beavatott a sötét részletekbe és ismertette a kockázat nagyságát.
Nem érdekelt. Örömet akartam okozni Melissának, és amint összegyűlik a pénz kiszállok ebből az üzletből.
Suliidőben többen jöttek oda hozzám (hisz az a sötét ruhás fickó hozzám küldte a kuncsaftokat), ám az igazi nagy bevetés csak Naomi buliján kezdődött.
Idővel kiderült, hogy Melissa újra együtt van Erikkel... Hatalmasat csalódtam a lányban. 
Próbáltam keresni a srácot, de ő hamarabb talált meg.
- A csajommal mindjárt küldöm a következő adagot, menj ki a teraszra- mondta.
- Hé, várj már, mondani akarok valamit!- mentem utána, de ő már el is tűnt a tömegben.
Kimentem a teraszra a bokor mögé, és vártam. 
Nem sokkal később egy szőke hajú lány jött oda hozzám- Melissa barátnője, Naomi.
- Te vagy annak a nagydarab srácnak a barátnője?- kérdeztem.
- Igen, ő küldött. Tessék- nyomta a kezembe a zacskót. Elvettem gyorsan.
- Te Naomi... Én be szeretném fejezni ezt. Nem akarok többet eladni.
Naomi felnevetett.
- Nem érdekel, hogy mit akarsz. El se kellett volna kezdened terjeszteni, te féleszű!
- Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak.
- Igazad van, nem mondhatom meg. Azonban el tudom érni, hogy a drága kis Melissádat baj érje.
Elakadt a lélegzetem.
Nem engedhetem, hogy bántsa.
- Megértetted Chad?- kérdezte éles hangon a lány- Vagy kiszállítod azokat, vagy bántódása esik.
Nem válaszoltam. A kezem ökölbe szorult és csak magában fortyogtam. Naomi ezt igennek vette, és elkezdett az ajtó felé tipegni.
- Jól vigyázz, Naomi! A helyedben mindig a hátam mögé néznék...- fenyegettem meg a lányt, aki egy pillanatra megtorpant, majd ment is tovább.
Tudtam, hogy egy ilyen bestiát lehetetlen megfélemlíteni, de valahogy meg kellett tennem.
És ezen az estén Naomi meghalt.
Idő közben egyre jobban megismertem Biancát, akiről kiderült (csak én tudtam), hogy már régóta kavar Naomi barátjával, az én "főnökömmel".
Rettentő gyanús körülmények ezek.
Rájöttem, hogy buta voltam, amiért megharagudtam Melissára. Hisz ő megmondta, hogy nem szereti Eriket. Van még remény, hogy szakítsanak.
Az egyetlen dolog, amit el akar érni, az az, hogy kiderítse mi történt pontosan azon az éjszakán.
Elakartam mondani neki, hogy milyen alkut kötöttem az ördöggel, de féltem, hogy talán örökre megutálna érte. Szörnyű ember vagyok, mások életét teszem tönkre a szerrel... Gyűlölöm magam érte. Az egyetlen, ami vigasztalni tud, az az, hogy bent maradtam Naomi bűvös körében, és talán ki fogom tudni deríteni, hogy ki az igazi gyilkos.
Tehát folytattam tovább az árusítást.
Telt-múlt az idő, már azon kapom magam, hogy gengszter jelmezbe vagyok a Beth'-be Halloween partin.
- Nem láttátok Melissát?- kérdeztem a vörös hajú lánytól és Noeltől.
- Sajnálom Chad, de nem- mondta Bianca.
- Noel, ha jól emlékszem a dj srác téged keres odabent...- hazudtam a fiúnak, mert kettesben akartam maradni Biancával. A tervem bevált, Noel már ment is a terembe.
- Ez meg mégis mi volt?- kérdeztem Biancától.
- Micsoda?- értetlenkedett a lány.
- Mit mondtál el Noelnek?
- Majdnem mindent.
Majdnem mindent? Ezt hogy értheti? Talán lebuktatta az egész gyógyszeres-hálózatot és mindannyiunkat sittre vágnak?
Mi lesz Melissával?
Meg fog egy életre utálni...
Ökölbe szorítottam a kezem és behúztam a falba.
- El kell hallgattatnunk- mondtam végül.
Bianca kérdőn nézett rám.
- Mégis hogy?
Kivetten a zsebemből a legújabb szállítmányt és a lány kezébe dobtam.
- Friss cucc, most hozták... Már nem emlékszem honnan. A lényeg, hogy fél órával az elfogyasztás után hat, elfeledteti a használójával az egész estét, mert befolyásolja az agyat.
- Ez por?- tartotta a fény felé a zacskót.
- Igen, ezért előfordulhat, hogy hamarabb felszívódik a gyomorban. Rakd bele Noel puncsába.
És én azt hittem, Bianca jó ember, csak rossz emberbe szeretett bele, ami még nem bűn.
De eztán tudomásomra jutott, hogy Melissát Zoeyék kómásan (kiütve) találták a házuktól nem messze az út mellett. Számomra világos volt, hogy mi történt vele: Bianca az ő puncsába tette az új szert...
Én adtam a kezébe. Én vagyok egyedül bűnös. Bianca pedig egy szélhámos, amiért ezt tette Melissával.
Jelenleg a kollégiumba tartok. Szakad az eső, esernyő nélkül vágtam az útnak, mindenemből folyik a víz, de egyáltalán nem zavar - a lényeg, hogy bosszút álljak Biancán.
Gyorsan elmentem a portás előtt, aki fel se nézett rám újsága mögül. Talán azt hitte, hogy egy itt lakó diák vagyok a sok közül... Ostoba ember.
Felmentem a második emeletre és elfordultam jobbra. Teljes erőmből elkezdtem dörömbölni az ajtón.
- Jól van már, mindjárt megyek!- kiabálta valaki bentről. Még erősebben dübörögtem. Az ajtó kinyílt.
Egy vörös hajú fekete keretes szemüveges lánnyal találtam szembe magam, akinek az arcára fagyott a mosoly, amint meglátott.
- Mit akarsz?
- Tudom mit tettél- közöltem vele.
- Fogalmad sincs róla- sziszegte a fogai közül.
- Szólni fogok a dékánnak.
- Ne felejtsd el megemlíteni, hogy mivel üzletelsz az iskola falain belül- nézett rám kihívóan Bianca.
- Nem érdekel, ha kicsapnak. Ezt nem hagyom annyiban.
Bianca hangosan felnevetett.
- Kezdhetsz csomagolni. A napjaid megvannak számlálva!
- Chad... Azt se tudom miről beszélsz- nézett rám ártatlan szemekkel, majd hirtelen gonosszá változott az arca- Senki nem fog egy drogosnak hinni.
Tudtam, hogy igaza van. Semmi bizonyítékom nincs ellene.
- Majd meglátjuk- biccentettem.
- Bianca, jössz már?- kérdezte egy fiúhang a szobából. Elég türelmetlennek tűnt, kinézett a szobából. Naomi volt barátja állt velem szemben félpucéran.
Megfordultam és már mentem is a következő célom felé.
A verandás házból sötétszürke füst szállingózott ki a kéményen keresztül. A konyhai ablakból lámpa, a nappali ablakból pedig tévé fénye áradt ki.
Megnyomtam a csengőt és vártam.
Néhány pillanat elteltével már ki is nyílt az ajtó.
- Chad?- lepődött meg Melissa. Haja kócosan copfba volt összekötve tarkóján, barna melegítőnadrág és egy fekete kinyúlt póló volt rajta- Hát te?
- Beszélnünk kell- néztem rá komolyan.
Melissa a háta mögé nézett, majd karba tette a kezét és suttogóra fogta a hangját.
- Nem engedhetlek be. És nem si beszélhetek veled- tette hozzá- Büntetésbe vagyok. Anya fülébe visszajutott, hogy az út mellett hevertem részegen... De miért is magyarázkodok, hisz biztosan te is hallottál róla...- suttogta.
- Melissa! Ugye nem valami barátod az?- hallatszott Mrs. Morgan szigorú hangja a nappali felől.
- Laura hozta át a biológia leckét!- kiáltott vissza Melissa- Már megy is!
- Ajánlom!
Melissa bocsánatkérően nézett rám.
- Menned kell- suttogta.
Nem. Nem mehetek el. Muszáj vele beszélnem.
- 10 perc múlva legyél a szobádban. Nyisd ki az ablakot- mondtam neki és már szaladtam is hátra az udvarukban.
- Chad... Chad!- toporzékolt Melissa értetlenül az ajtóban felvont szemöldökkel, majd becsukta és szaladt fel a szobájába.
Annyiszor láttam ilyet már a filmekben! A hős szerelemes felmászik szívének hölgyéhez az ablakához és együtt lehetnek a rideg, taszító szülők tudta nélkül.
Tudtam, hogy van egy nagyon magas létrájuk a pitvarban (hisz én szoktam szerelgetni itt a dolgokat, ha elromlik valami, amikor Mr. Morgan épp szolgálatban van), megfogtam és Melissa ablakához illesztettem. Tökéletes. Ennek működnie kell.
Felmásztam rá, majd be az ablakon.
A szőnyegen vízcseppek nyoma sötétlett, ahogy ruhámról lecsöpögött.
- Bocs. Teljesen átáztam.
- Te nem vagy normális!- csukta be az ajtaját kulcsra Melissa- Ezért tuti kinyírnak- takarta el kezeivel szemeit- Végem. Egy életre szobafogságot kapok!
- Hidd el, hogy nem kockáztatnám a szabadságod, ha nem lenne észveszejtően fontos!- keltem magam védelmére.
Melissa arcára aggódás ült ki.
- Chad. Valami gond van?- ült le az ágyára.
Bólintottam, leültem mellé és lehunytam a szemem.
- Mel... Én most elfogok neked mondani valamit. Lehet, hogy utána egy életre megutálsz.
Melissa vett egy mély levegőt.
- Hallgatlak- mondta halkan.
- Az egész akkor kezdődött, amikor...- és beszámoltam neki mindenről az elejétől a végéig- És Bianca beadta a port. Neked.
Vártam. Nem mertem Melissára nézni.
Tudom, hogy utál, hogy megvet, hogy a pokolba kíván.
Elvégre miattam van szobafogságban.
Felnéztem rá, de ő csak a szőnyeget bámulta. Nem bírt megszólalni.
Az arca csalódott... Fájdalommal keveredik... Én nem akarom szomorúnak látni!
Ideje mennem. Nincs már több dolgom itt.
Tudja az igazságot, és az ő dolga, hogy kinek mondja el.
Talán holnap a rendőrök fognak kelteni és bevisznek a rendőrségre, hogy kihallgassanak...
Felálltam lassan az ágyról és az ablakhoz léptem. Ekkor valaki megkocogtatta a hátamat.
- Chad- suttogta Melissa.
Némán megfordultam felé, felkészülve életünk legnagyobb vitájára. Melissa közel hajolt hozzám és meglepetésemre nem vágott pofon, nem rúgott vagy harapott belém. Ő egyszerűen csak megcsókolt.