7. fejezet -Melissa

Az utca néptelen volt, egyedül a pékségnél fordultak meg többen.
A levegő hűvös volt, éppen ezért vettem fel hosszú nadrágot és egy vékony kabátszerűséget.
A fülemből a headset körülbelül minden tizedik lépésemnél kiesett, amit mindig idegesen tettem vissza a helyére. Nem értem, hogy másoknak miért nem esik soha ki a fülükből a fülhallgató... Tuti, hogy az én fülemmel van valami.
- Melissa Morgan?- szólított valaki a nevemen a hátam mögött.
Hirtelen megfordultam és ekkor láttam, hogy egy szőke hajú lány lépked felém sebesen.
- Naomi?- lepődtem meg. Életembe nem beszéltem még ezzel a lánnyal, azonban tegnap felvilágosítottak ebédidőben a lány kiléte felől. Ezért is csodálkoztam, hogy ez a népszerű lány tisztában van a nevemmel, ráadásul le is szólít.
- Az egyetlen- nyújtotta a kezét mosolyogva. Miután viszonoztam köszöntését, folytatta:- Nem jelent problémát, ha csatlakozok, ugye?- kérdezte és már be is sorolt mellém.
Körülbelül egy fejjel volt magasabb mint én, bár ez szerény véleményem szerint a tizenakárhány centis magassarkújának volt köszönhető. Haja olyan természetességet árasztott, hogy az már rendellenesen elkápráztatott.
- Te voltál Erik Logan barátnője, ugye?- kérdezte tőlem.
Bólintottam egyet.
- Remélem hallottál már a klubomról, ami...
Hirtelen megtorpantam.
- Ó, nagyon kedves tőled, de én nem akarok sehova se csatlakozni- vágtam bele a szavába, miközben idétlenül hadonásztam a kezeimmel.
Naomi szája tátva maradt.
- Hogy mit mondtál?
- Én nem akarok a pincsid lenni, mint azok a lányok, akik a bulis szórólapokat osztották- magyarázkodtam. Naomi csak pislogott, majd újra megjelent az arcán a befolyással bíró mosolya.
- Melissa, nem kérdeztem, hogy szeretnél-e csatlakozni. Te csatlakozni fogsz és kész.
- Tessék?- meredtem rá. Ez a csaj nem normális, ha azt hiszi, hogy beszállok az idióta klubjába... Attól, hogy főiskolára járok, nem jelenti azt, hogy muszáj vagyok tartozni valakihez.
- Melissa- tette a vállamra a kezét és mélyen a szemembe nézett- Tudom, hogy édesapád a katonaságnál szolgál, és anyád egyedül tart el titeket egy nem éppen jól fizető állással. Tehát szükséged lesz ösztöndíjra. És hogy fogsz ösztöndíjat szerezni? Az én ajánlásommal!- tette a mellkasára a kezét.
- Nem fogom eladni az ördögnek a lelkem!- léptem hátra.
- Akkor mondj búcsút a főiskolának, kedveském- mondta Naomi taglaltan, majd elindult előre.
- Naomi!- utánakiabáltam. A lány megtorpant, majd megfordult és karba tette a kezét.
- Mit akarsz?- kérdezte.
Elindultam felé.
- Miért pont én kellek neked? Ott az a másik száz lány, akik csinosabbak, szebbek, mint én...
Naomi elnevette magát.
- De egyikük sem járt Erik Logannel!- kacsintott.
Na tessék, erről a hülye klubos mizériáról is Erik tehet...
- Tehát... Csatlakozol?- mért végig.
Vettem egy hatalmas levegőt.
- Igen- feleltem halkan.
- Nagyszerű!- karolt belém Naomi és elindultunk.
A főiskolában szokás szerint nagy volt a nyüzsgés, a büfénél található pici aulaszerű helyiségben rengetegen felsorakoztak, mert várták a barátok érkezését.
Engem Naomi magával vonszolt a lépcső legfelső fokára, ahol már várták a hű alattvalói.
- Allison, Miranda, ő itt Melissa Morgan- mutatott be.
- Helósztok!- mosolyogtam rájuk idétlenül.
Ekkor láttam meg, amint beléptek az ajtón az én öreg és imádott barátaim: Chloé a telefonját nyomkodta elől, miközben headseten zenét hallgatott, őt követte Zoey, aki a táskájában keresett valamit, majd Chad lépett be, aki a tömeget vizsgálta, s végül Bianca zárta a sort.
Elindultam le a lépcsőn, amikor Naomi karon ragadott.
- Mégis mit művelsz?- szűrte ki a fogain keresztül.
- Én csak odamegyek a barátaimhoz...- mutattam a kis csipet-csapat felé.
Allison és Miranda rosszallóan összenéztek.
- Elment az eszed? Ők már nem a te súlycsoportod. Ők a múltad, fogd fel és lépj túl rajta.
Megráztam a fejem.
- Eressz el- rángattam ki a karomat a szorításából.
- Ezt még megfogja bánni- súgta oda Allison Mirandának.
Magyarázott valamit Naomi mögöttem, de nem érdekelt. Egyedül az foglalkoztatott, hogy Chad kiszúrt a tömegből és széles mosollyal fogadott.
- Jó reggelt! Mit csináltál a boszikkal?- kérdezte tőlem.
Megvontam a vállam.
- Erről is Erik tehet...
Chad felvont szemöldökkel nézett rám.
- Hosszú történet- legyintettem. Ekkor fordult felém Bianca.
- A hárpiák befogadtak?- nézett Naomiék felé.
- Rosszabb. Sokkal rosszabb.
- Mondd már el!- lépett oda Zoey.
- Naomi azzal zsarol, hogy nem kapom meg az ösztöndíjat, ha nem csatlakozok hozzájuk. De hogy őszinte legyek, kötve hiszem, hogy képes lenne ilyen aljas lenni... Hisz ez gonoszság lenne.
- Hahó, Melissa, csak rá kell nézni: ez a lány kívül-belül gonosz- szállt be a beszélgetésbe Chloé.
- Egy boszorkány- értett egyet vele Chad.
- Régebben nem volt ilyen...- mondta halkan Bianca. Mindannyian rámeredtünk- Viszont teljesen megváltozott. Melissa, játszd el, hogy vele vagy és tűrd el a gonoszságait. Mi nem fogunk megsértődni, ha ebédkor velük ülsz, és nem velünk... Attól még mehetünk együtt Plázába délután- ajánlotta.
Sóhajtottam egyet.
- Nem akarok a csicskája lenni- ráztam meg a fejem.
- Melissa- fogta meg a kezemet Chad, amitől a testemen végigfutott egy jóérzésű melegség. Soha nem éreztem még ilyet- Nem kell annak lenned, ha nem akarsz. Állj ki magadért. És ránk mindig számíthatsz!
Fogalmam nincs, hogy miért, de hirtelen elkapott az az érzés, hogy át kell ölelnem Chadet, ezért így is tettem. Szorosan magamhoz szorítottam és beszippantottam azt a tipikus Chad-illatot, ami a pulóveréből áradt.
- Jobb lesz, ha visszamegyek...- böktem a boszorkányok felé, akik már egyre többen összegyűltek a lépcsőnél.
- Melissa!- kiáltott utánam Bianca- Ha visszamentél, hordj el minket minden rossznak! Ezt most halál komolyan  mondom!
Csúnyán néztem Biancára. Ugyan miért tennék ilyet?
A lépcsőnél többen rám meredtek, majd sugdolózni kezdtek.
- Visszatért közénk az eltévedt bárány?- állt fel a legfelső lépcsőfokról Naomi. Teljesen egyedül ült azon a lépcsőfokon, alatta volt Allison és Miranda.
- Azt hiszem- vontam meg a vállam- Bocsánatot szeretnék kérni. Igazán hálásnak kellene lennem, hogy egyáltalán bejutottam közétek- néztem végig a topmodell alkatú lányokon és még mindig nem értettem, hogy én mégis mit keresek itt. Igazából nem gondoltam komolyan a bocsánatkérést, és szerény véleményem szerint erről Naomi is pontosan tudott, azonban fontosabbnak tartotta azt, hogy a magáénak tudhasson, mint az igazságot.
- Allison, Miranda, üljetek egy lépcsőfokkal lejjebb. Ez mától Melissa helye!
A két lány gonoszan nézett rám.
Megfosztottam őket a becses helyüktől, ahova rengeteg szorgos év után kerültek... Én pedig csak egy reggel beszélgettem Naomival és máris ott ülhetek!
Megvontam a vállam. Sajnáltam őket, de amúgy se jókedvemből vagyok ebbe a klubba. Ha én szenvedek, más is szenvedhet...
- Ma este mindenki dögösen nézzen ki. Készülődés nálam!- ismertette a napirendi pontjainkat Naomi. Sokaknak felcsillant a szeme az előző mondatra.
Mindenki elkezdett szedelőzködni és felállt.
- És az pontosan hol is van?- léptem oda Naomihoz.
- Nyugi, majd érted megyek kocsival és elhozlak- kacsintott rám, majd ment is tovább.
Ez a nő egy kész agyrém! Azt hiszi, hogy övé a világ és bármit megkaphat...
A nap szerencsére gyorsan eltelt, bár szinte egész nap fájt a fejem és a fenekem zsibbadásig elültem az előadó terembe, ahol az ölembe kellett írnom, mert nincs asztal.
Senki nem volt otthon, így vettem egy gyors és meleg zuhanyt, majd magam köré tekertem a törölközőmet és lementem a konyhába, hogy készítsek magamnak valamilyen szendvicset, azonban már közel sem voltam egyedül...
A konyhaasztalnál egy fiatal fekete hajú srác ült és a napszemüvegét babrálta. Amikor meghallotta a lépteimet felém fordult és a szemembe nézett a kék szemeivel.
- Erik!- lepődtem meg és idegesen belemarkoltam a törölközőbe, amit kicsit illetlennek és túl sokat sejtetőnek tartottam hirtelen.
- Szia Melissa. A hátsó ajtón jöttem be...- magyarázkodott. A fenébe azzal a hátsó ajtóval! Nem ez az első alkalom, hogy rám ront... Jessica folyamatosan elfelejti kulcsra zárni... Egyszer tuti emiatt fognak kirabolni minket.
Bólintottam egyet és egyik lábamról a másikra álltam.
- Én...- nézett maga elé a semmibe Erik, majd újra rám pillantott- Szeretnék bocsánatot kérni. Hülye voltam. Megint. Otthagytam az egész forgatást, csak hogy újra veled lehessek.
Csak álltam ott a konyha közepén, mint egy kuka és bambán pislogtam. Most mit kellene éreznem? Boldogságot? Örömöt? Valószínűleg ezeket. De én egyszerűen képtelen vagyok rá.
- Mondj már valamit- tördelte a kezét.
Megköszörültem a torkomat.
- Oké- nyögtem ki. Erik arcvonásai megfeszültek. Jómagam sem értem, hogy mondhattam ezt, de hiába próbálkoztam valami komolyabb dolgot válaszolni, az agyam mégis ezt mondatta velem.
- Elfogadod a bocsánatkérésemet?
- Ühüm- hümmögtem. Erik megkönnyebbült és felállt, majd közelebb lépett hozzám és megölelt.
- Úgy hiányoztál!- suttogta a fülembe, majd nyomott egy puszit az arcomra.
Olyan fura érzés fogott el... Már nem cirógatta az arcomat a puszija, már nem éreztem azt a melegséget az ölelésénél, és már nem röpködtek pillangók a hasamba, ha vele beszéltem... Mintha minden megszűnt volna...
Badarság. Szeretem Eriket. Legalábbis régebben akár öltem is volna érte. Mi változott meg? Ő ugyanúgy néz ki, és ugyanúgy viselkedik, beszél, mozog, ahogy eddig is tette. Akkor talán velem lenne a gond? De hisz én is ugyanaz a szerencsétlen lány vagyok, aki a saját lábában is képes megbotlani!
- Megyek gyorsan magamra kapok valami ruhát- húztam feljebb magamon a törölközőt.
- Nekem így is tökéletes vagy. Sőt!- tette a fenekemre a törölközőn keresztül a kezét. Nagyszerű. Tuti kanos lett... Valahogy most nincs kedvem hozzá...
Elhúzódtam Eriktől.
- Addig tévézz- és már szaladtam is fel a lépcsőn.
Felvettem egy sötét farmert egy pólóval és egy elegánsabb zakóval, majd újra belemerültem a szekrényembe, hogy kiválasszam az esti ruhámat.
Épp egy kék ruha és egy blézeres megoldáson hezitáltam, amikor valaki csengetett.
- Erik, megtennéd, hogy kinyitod?- kiabáltam le a földszintre.
Néhány perc múlva kinyílt a szobám ajtaja.
- Naomi?- lepődtem meg- Te mégis mit keresel itt?
- Mondtam, hogy beugrok érted- magyarázkodott, majd kikapta a kezemből a kék ruhát- Ez förtelmes. Remélem nem ezt akartad felvenni.
- Ami azt illeti...
Naomi megragadta a karomat.
- Majd adok én neked valami igazán dögös rucit. Viszont most indulnunk kell készülődni!
- De hát még körülbelül 6 óra van a buliig.
Naomi hangosan felnevetett.
- Még fodrászhoz, manikűröshöz és kozmetikushoz kell mennünk. Elhiheted, hogy én nem fogom magamnak csinálni a sminkemet és a hajamat azokkal a lúzerekkel.
Eltátottam a számat, akár egy hal.
- De én...
- Mindent én állok, ne kéresd már magad!
Nem értettem, hogy miért szállt rám ennyire Naomi. Rengeteg talpnyalója van, akik az LB-jei lehetnének... Muszáj engem kínoznia?
- Naomi, miért akarsz ennyire a kedvemben járni?
- Mert látok benned egy csomó lehetőséget, nem úgy, mint a pincsiosztagban.
- Erik miatt?- mutattam az ajtóban tébláboló fiú felé, aki nem tudta eldönteni, hogy részese lehet-e a mi kis beszélgetésünknek, avagy sem.
- Hidd el láttam már nagyobb hírességeket is- gyorsan Erikre pillantott- Bocsi- újra rám nézett- Mondd, hogy elkísérsz! Kérleeeeeeeek!
Vettem egy mély levegőt.
- Oké, oké, oké, csak fogd be!- adtam meg magam. A zsebembe raktam a telefonomat és a pénztárcámat, illetve az irataimat.
- Hé, csajszi, nem hallottál még a táskáról?- meredt rám hatalmas szemeivel Naomi, mire én csúnyán ránéztem- Hoppá, már megint túl nagy a szám!- vonta meg a vállát.
Így a délutánomat egy üzletben töltöttem, ahol csak velem és Naomival foglalkoztak.
Hosszú hajamat oldalra tűzték, kicsit besütötték és rengeteg hajlakkal fixálták. Füstös szemet festettek és egy nagyon csajos szájfénnyel kikenték a számat. A körmöm életében először francia manikűrön esett át.
Ezután Naomi elvitt a házukba, ami hatalmas volt. Néhány lány az iskolából már a hallban ült és halkan beszélgettek egymással, miközben teadélutánt tartottak.
- Jó napot, hölgyek!- köszönt Naomi- Ha befejezték a társalgást, akkor a folyosó végén balra az ajtó mögött várja magukat a megújulás reménye. Azaz néhány kozmetikus, egy masszőr és egy fodrász. Kérem, ne kapjanak össze minden apró dologért!
Én Naomival a szobájába mentem, ami hatalmas volt és nagyon elegáns. A gardróbja egy külön ajtón kellett bemenni, ahol színek szerint voltak csoportosítva a ruhák.
- Talán próbáld meg ezt!- vette le a vállfáról az egyik koktélruháját- Kiemeli a zöld szemed.
Elvettem a kezéből a ruhát és belebújtam, majd a tükörhöz sétáltam, hogy megigazítsam magamon.
Nem vagyok mellrekorder, de ebben a ruhában úgy tűnik, hogy mégis van mellem. A hosszú lábaim annyira csinosnak tűnnek, akár egy modellnek. Ezt a ruhát egyenesen rámöltötték.
- Nagyszerű!- jött oda Naomi, aki egy lazacszínű ruhát viselt. Épp a fülébe szúrta a fülbevalóját- Mennyivel nőiesebbnek tűnsz egyből!- dicsért meg.
Nagyon jól éreztem magam a bőrömben. Tudtam, hogy egy méregdrága ruha van rajtam, és ettől olyan nagyembernek éreztem magam. Ráadásul a hajam végre nem volt unalmasan egyszerű, mint a legtöbb bulin... Imádtam magam!
- Megtennéd, hogy bezárod az ablakot?- kérdezte Naomi.
Odamentem a hatalmas fehérkeretes ablakhoz és mikor bezártam, akkor valami sötét alak elkezdett mozgolódni a fán. Először azt hittem, hogy csak képzelődöm, de határozottan ki tudtam venni egy csuklyás ember körvonalát.
- Naomi, kapcsold le a villanyt és gyere ide- a lány követte az utasításaimat és már mellettem is termett- Van ott valaki a fán, és minket figyel- suttogtam.
Naomi picit megijedt, majd eljátszotta, hogy mennyire nem érdekli őt az a kis nyomorék a fán...
- Biztos vagyok benne, hogy Noel az... Ne is foglalkozz vele, ez nem az első eset lenne. Egyszer felvette, ahogy szexeltem a fiúöltözőbe Jakekel... Elmeháborodott a csávó.
Nagyon furcsának találtam az árnyat, de próbáltam nem törődni az egésszel.
9 órakor léptünk be a Beth'-be, mert Naomi szerint a főszervezőknek el kell késniük. Páran már odaszállingóztak és a boxokban ülve iszogattak és beszélgettek.
A Beth' teljesen felvolt díszitve, mindenhol lufik csüngtek, karácsonyi égők keretezték a nyílászárókat és a bejártatnál mindenkiről fotót készítettek.
- Csajok, elvegyülni!- adta ki az utasítást Naomi. Ekkor vettem észre a sürgő-forgó Zoeyt a világosbarna ingében Justinnal. Mosolyogva elindultam feléjük, mire Naomi megragadta a karomat:- Hova mész?
- Csak Zoeyhoz- mutattam a világosbarna hajú lány felé, aki épp az egyik asztalt törölgette, amire kiöntötték a kólát- Ha gondolod bemutatlak neki- ajánlottam fel.
Naomi arcára meglepődöttség ült.
- Engem?
- Persze, ki mást?- megfogtam a karját és magam után húztam.
- Szia Zoey!- köszöntem a barátnőmnek.
- Ó, sziasztok!- mosolygott ránk.
- Ő itt Naomi- mutattam be.
Zoey megtörölte a törölközőbe a kezét, majd a lány felé nyújtotta.
- Én pedig Zoey vagyok.
Naomi egy picit hezitált, majd megrázta a kezét.
Ekkor érkezett meg Bianca. És ekkor minden rosszra fordult. Naomi, aki kezdett megbékélni Zoeyval, Bianca láttán elveszítette a fejét.
- Szánalmas, hogy a pórnépet is beengedték ide- nézett egyenesen Biancára.
- Szállj már le a magas lóról, Naomi!- kérte Bianca.
- Ne mondd meg, hogy mit tegyek, pápaszemes.
Naomi megragadta a karomat és elráncigált.
- Mondd, hogy Bianca nem tartozik a baráti társaságodba...
Megvontam a vállam.
- Igazából csak pár napja lóg velünk...
- Kerüld el. Hidd el, őrült az a lány- mondta halál komolyan.
Az igazság az, hogy hamarabb megbízok Biancában, mint Naomiban... Naomi egy elkényesztetett unatkozó lány, aki abban leli az örömét, hogy másokat ugráltat. Bianca pedig okos és segítőkész.
- Jake!- örült meg Naomi, mire egy nagyon jóképű fiú megfordult, majd a lányra mosolygott, aki odaszaladt hozzá és megcsókolta- Azt hittem nem jössz el.
- Sikerült elszabadulnom- felelte a fiú és megcirógatta a lány arcát. Milyen aranyosan mutatnak együtt... Tökéletes pár.
- Melissa, ő itt Jake, a barátom már 3 éve- kulcsolták össze a kezüket.
- Ó- nyögtem. 3 év... Az elég hosszú idő...
- Kicsim, most megkeresem a srácokat, később találkozunk, oké?- adott egy puszit Jake Naomi arcára.
A lány bólintott, majd odalépett hozzám.
- Szomjas vagyok. Hol a puncs?- nézett körbe a kávézóban.
Töltöttem Naominak és magamnak is egy pohár puncsot, majd jóízűen elfogyasztottuk.
- Naomiiii!- jött oda egy srác hozzánk, és belecsimpaszkodott Naomi nyakába.
- Noel, a francba, te már megint részeg vagy!- lökte el magától a srácot Naomi, aki elvesztette az egyensúlyát és a padlóra bukott. Naomi egyszerűen átlépett felette, majd intett, hogy kövessem.
Leültünk egy gyöngyfüggöny mögötti elkerített részlegbe.
- Teljesen flúgos a csávó- bökött a négykézláb mászó srác felé- Bekamerázta a lányvécét, az öltözőket és még néhány helyet a suliban. Egy kanos kis vakarcs.
- Hogy hívják?
- Noel.
- Az, akit ma láttunk a fán?- ugrott be a rejtélyes fickó, amikor bezártam az ablakot.
- Pontosan. Már szakközépiskolában is állandóan zaklatott. Egy időben állandóan levelekkel bombázott, volt, hogy fenyegetett, de soha nem törődtem vele- vonta meg a vállát- És természetesen nem is fogok!
Ekkor beugrott még valami, amit meg akartam kérdezni tőle.
- És miért utálod annyira Biancát?- tettem fel óvatosan a kérdést.
Naomi lehunyta a szemét, és felemelte a kezét.
- Könyörgök, hagyd abba ezt a faggatózást. Bianca egy irigy kutya... Mindenemre féltékeny. Utálja, hogy Jake immár 3 éve az enyém. Tudod halálosan szerelmes volt bele, de Jake tudomást sem vett róla... Szánalmas- horkantott fel és belekortyolt az italába.
Ekkor valaki elhúzta a gyöngyfüggönyt és bedugta a fejét.
- Sziasztok!- köszönt a szőke hajú fiú.
- Chad!- lepődtem meg- Gyere, ülj le ide!- mosolyogtam rá. Hirtelen szaporábban vettem a levegőt, és megremegett a gyomrom.
- Én megkeresem Jaket- állt fel Naomi.
Chad megrázta a fejét.
- Nem értem, hogy mi dolgod van ezzel a boszival- mondta, miután Naomi lelépett.
- Naomi határozottan nem boszi! Komolyan Chad, nagyon aranyos lány. Ő adta nekem ezt a ruhát is- mutattam magamra- Fogalmam sincs, hogy miért viselkedik úgy, mint egy önző kishercegnő, miközben hatalmas szíve van...
Chad megvonta a vállát.
- Én megbízom az ítélőképességedben, de azért csak aggódom, hogy olyan gonosszá válsz, mint ő- tette a combomra a kezét. Egy bizsergés terült szét a testem minden egyes porcikájában.
Chadre pillantottam, aki most is ugyanolyan tökéletes volt, mint mindig. Imádtam kicsit kócos szőke haját és a féloldalas mosolyát. A szemeiből egyszerűen sütött, hogy mennyire értelmes és aranyos srác.
- Melissa!- ült le a másik oldalamra Erik. Észre se vette, hogy a combomon néhány pillanattal a felbukkanása előtt Chad keze nyugodott- Miért nem veszed fel a telefonod?- kért számon.
- Én... Bocsi... Le van némítva- magyarázkodtam.
- Semmi gond- fordult felém a testével Erik és egy puszit nyomott az ajkamra- 10 perc és visszajövök, de el kell intéznem valamit!- mondta Erik és újra eltűnt.
Chadre néztem, aki meglehetősen zavarodott volt.
- Ti újra együtt vagytok?
Bambán meredtem az asztalra. Mit kellene válaszolnom? Igen? Nem? Fogalmam sincs?
- Azt hiszem...- vallottam be.
- De hát szakítottál vele.
- Tudom.
- Szereted?- nézett rám. Nem bírtam válaszolni, ezért újra megkérdezte:- Szereted?
- Nem- tátogtam, mert nem jött ki hang a torkomon.
- Én egyszerűen nem értelek- vonta fel a szemöldökét Chad, majd felállt. Visszafordult egy pillanatra, de csak megrázta a fejét és inkább továbbment.
Én pedig ott ültem ledermedve és csak bámultam ki a fejemből.
Most vallottam be Chadnek, hogy nem szeretem Eriket. Mert valóban: én már nem szeretem. Kedvelem, jó vele lenni, de nincsen semmi extra érzés, ha vele vagyok... Azonban Chaddel minden más.
Felpattantam a helyemről és elkezdtem keresni Chad arcát a tömegben.
- Szia Chloé, nem láttad Chadet?- mentem oda hosszú fekete hajú barátnőmhöz.
- De, az előbb ment ki a teraszra- mutatott az ajtó felé.
- Köszi- és már szaladtam is.
A teraszon sötétség volt. Valaki biztos lekapcsolta a lámpákat...
A kikövezett lépcsős részen senki nem volt, azonban a bokrok mögött hangokat véltem hallani. Kicsit közelebb mentem a bokorhoz és széthúztam.
Ott állt Chad egy lánnyal... Naomival.
- Megértetted Chad?- kérdezte éles hangon a lány- Vagy kiszállítod azokat, vagy bántódása esik.
Chad nem válaszolt. A keze ökölbe szorult és csak magában fortyogott. Naomi ezt igennek vette, és elkezdett az ajtó felé tipegni.
- Jól vigyázz, Naomi! A helyedben mindig a hátam mögé néznék...- fenyegette meg Chad a lányt, aki egy pillanatra megtorpant, majd ment is tovább.
Én pedig próbáltam egybeolvadni a bokorral, és igyekeztem nem lebukni.
Milyen zacskót adott Naomi Chadnek? Van egy olyan érzésem, hogy drogot...
És egyáltalán mi volt ez az egész párbeszéd? Kinek esik bántódása?
Honnan ismeri Chad és Naomi egymást?
- Melissa?- kérdezte valaki a hátam mögött. Te jó ég, csak ne Chad legyen a hang gazdája... Akkor nekem végem... Ki tudja milyen maffiabeszélgetésnek voltam szem- és fültanúja. Lehet megfog késelni, vagy ami még rosszabb, egyszerűen csak foglyul ejt...- Mégis mit csinálsz a bokorban?- jött oda Erik.
- Én csaaaaak...- gondolkozz, Mel, gondolkozz... Valami ésszerű hazugság, gyorsan!- Begurult a gyűrűm, és amikor felálltam beakadtam. De már minden oké.
Erik elnevette magát.
-  Annyira szerencsétlen vagy!- csókolt meg.
Szerencsétlen, igen... Ez a tökéletes kifejezés.