1. fejezet -Laura

A nap sugarai beragyogták az előző esti esőcseppeket a citromsárga sátor tetején az O'Connor rezidencia kertjében.
Csend honolt a kertben, néhány bogár a virágok körül szállingózott, egy kóbor cica a közelben lévő diófát karmolászta, s a medencét letakaró ponyva az enyhe szélben néha- néha megzördült.
A sátorban kezdett fülledt meleg lenni- talán ez volt az oka annak, hogy felébredtem.
Jobbamra egy hosszú hullámos sötétebb barna hajú lány feküdt, balomra pedig egy világosbarna hajú.
Az utóbbi hirtelen kinyitotta éjfekete szemét.
- Te is fent vagy?- kérdezte halkan, picit tompán.
- Láthatod- mutattam végig magamon.
Óvatosan a sátor végébe másztam, hogy kihúzzam a cipzárt. Szabadulni akartam ebből a kibírhatatlan melegből!
- Én is megyek!- mondta Zoey, és kimászott utánam a nyíláson.
A fű picit vizes volt a hajnali rövid eső miatt.
Eleinte kellemetlen volt a csupasz talpamnak, de hamar hozzászoktam.
- Menjünk be a házba- tanácsoltam barátnőmnek.
A hátsó ajtó egyenesen a konyhába vezetett.
Első dolgom az volt, hogy leellenőrizzem az ételtartalékunkat a hűtőben.
- Reggelire mit csináljak?- kérdeztem.
Zoey leült a pulthoz.
- Gabonapehely hideg tejjel!
- Oké- kivettem a tejet és a pultra tettem.
- Sziasztok!- jött be a konyhába a szemét vakargatva Chad egy szál alsónadrágban- Nekem is adj egy tálat!- ült le Zo mellé.
A házban is csend volt.
Egyedül a tálak csörömpölése keltett zajt.
- ÁÁÁÁÁÁááááááááááááááááááá!- sikított valaki a kert felől.
Chad felpattant a helyéről, kivágta az ajtót és már szaladt is a sátor felé.
Zoval egymásra néztünk, majd mi is követtük őt.
A sárga sátorból jött a meg nem szűnő sikítás.
Chad lehajolt, hogy bekukucskálhasson a nyíláson.
- Ott! Ott! Ott!- kiáltotta Melissa.
Chad néhány másodperc múlva egy nagy békával a kezében bújt elő a sátorból.
Melissa kicsit megrémülve mászott ki.
- Ki nem húzta vissza a cipzárt?- nézett ránk- Beugrott hozzám ez a hülye kétéltű!
Zoey tett három lépést hátrafele, védekező pózba emelte a kezét.
- Bocsi, azt hiszem én voltam.
- Kinyírlak!- indult el Melissa Zo felé, ám valaki elkapta hátulról. Chad a lány dereka köré fonta a karját.
- Nyugi, nyuszi- mondta a fülébe a férfiasan mély hangján.
Melissa ellágyult, az arcán mosoly jelent meg.
- Nyuszi?- kérdezte a fiútól.
- Pontosan. Gyáva nyuszi!- Chad elengedte a lányt, mire az megfordult és ott kezdte el püfölni, ahol csak elérte. Hatalmasakat csattant a tenyere a fiú csupasz felsőtestén, Chad arcáról mégis azt lehetett leolvasni, hogy tetszik neki a jelenet.
Chad oldalba lökte picit Melissát, mire a lány kihúzta magát és megigazította a haját.
- Jó reggelt Mrs. O'Connor!- köszönt a közeledő nőnek.
Mrs. O'Connor frissen jött a fodrásztól, ahol barnára festette ismét a haját, és kleopátra-szerűre vágatta. A kezében egy hatalmas újrahasznosított papírból lévő zacskót szorongatott, amiben a friss élelmiszerek voltak.
Chad odament az anyjához, elvette a kezéből a zacskót, és elindult a konyha felé, hogy lerakja a nehéz pakkot.
Anya rám mosolygott, majd haladt tovább a bátyám után..
Mindannyian bementünk a konyhába, és töltöttünk magunknak bőségesen gabonapelyhet és tejet.
- Így a nyár utolsó hetében kötelességemnek érzem, hogy megkérdezzem: hogy telt a nyaratok?- nézett a barátnőimre anya.
Először Zoey szólalt meg:
- Gyorsan! Anyával és Briannel leginkább Párizsban voltunk, ahol röpült az idő!
Anya bólintott egyet, majd Melissára nézett.
A lány megköszörülte a torkát.
- Elég jól. Leginkább itthon voltam, illetve a nagyinál segítettem.
- És hogy viselted a szakítást? Azzal a Logan fiúval jártál, ugye?
Csúnyán néztem anyára, de nem vette (vagy nem akarta) venni az adást.
- Sikerült 2 hónap alatt túltenned magad rajta?- feszítette tovább a hangulatot.
Melissa elmosolyodott.
- Szerencsére nekem vannak a legjobb barátaim, így könnyen átvészeltem.
- Úgy néztél ki, mint télen? Akár egy zombi?
- Anya!- szólt rá Chad.
Mindenki meglepetten nézett rá.
- Inkább beszéljünk arról, hogy mi lesz velünk Laura nélkül- mutatott rám a bátyám.
Legszívesebben elsüllyedtem volna ültő helyemben, hisz 2 pár érdeklődő szempár vizsgált végig.
- Az az iskola egyszerűen fantasztikus kicsim! Büszke vagyok rá, hogy bevállaltad...
- Miről van szó?- kérdezte Melissa.
- Hát a Boston Egyetemről!- kulcsolta össze a kezét anya a pulton- Természetesen felvételt nyert!
Csak az előttem lévő tálban turkáltam a megázott gabonapelyhet, és még mindig vártam a csodát.
Eszem ágában sem volt elárulni a barátaimnak, hogy egy tenger fog elválasztani minket egymástól. Nem akartam, hogy aggódjanak, vagy hogy rábeszéljenek a maradásra. Nem akartam magyarázkodni, hogy miért választottam pont ezt az egyetemet az isten háta mögött.
- Megbocsátana nekünk, Mrs. O'Connor?- nézett rá negédesen anyára Melissa, majd megragadta a akromat és felrángatott az emeletre a szobámba, ahol magunkra tudtuk zárni az ajtót.
- Boston? Egyesült Államok? Elment az eszed?- támadt le Zoey.
- Mi lesz velünk?- szállt be Mel.
- Mi lesz Mattel?- adta a végső döfést Zo.
Leültem az ágyamra és csak bámultam ki a fejemből.
- Nem hagyhatsz itt minket. Nem és nem!- rázott meg Melissa.
- Miért nem mondtad el?
Felpattantam az ágyról.
- Pontosan ezért nem mondtam el! Nem akartam válaszolni a kérdéseitekre és nem akartam, hogy megértsetek. Oda akarok menni, és kész!
A barátnőim egymásra nézték, majd megvonták a vállukat. Odajöttek hozzám és megöleltek.
- Mi mindenben támogatunk, ne akadj ki! Csak tudod... Elmondhattad volna... Akkor itthon töltöttem volna a  nyaramat, és több programot csinálhattunk volna együtt!
- Nem akartam, hogy kihagyd Párizst!
- Mentem volna a következő nyáron, e miatt nem kellett volna aggódnod.
Eltoltam magamtól a csajokat.
- Nem szólhattok neki- céloztam Mattre.
- Az tuti, hogy belehalna! Bár ő se marad itt- kotyogott Zoey.
Hirtelen olyan érzésem volt, mintha szíven döftek volna.
- Mit mondtál?- néztem Zo-ra, aki picit elgondolkozott, és elismételte ugyanazt ultra lassú tempóban:- Az tuti, hogy belehalna! Bár ő se marad itt... Ezt mondtam.
Leültem vissza az ágyamra.
- Mi az?- kérdezte Melissa.
- Én nem tudtam, hogy ő is elmegy...
- Ez nyilvánvaló volt! A DCU az álma!- nevette el magát Zo, majd mikor rájött, hogy senki nem nevet vele abbahagyta- Azt hittem elmondta...
Megráztam a fejem.
- Valahogy elfelejtette.
Melissa kinézett az ablakon, kinyitotta és kidugta a felső testét.
- Én a helyedben most azonnal elmennék hozzá. Ha jól látom, ő nyírja a füvet!
Zoey felrántott az ágyról.
- Ez az! Öltözz fel, vegyél egy jó rövid sortot, amitől összefut a nyál a szájában!- lelkesedett Zo.
- Kicserélték az agyad Párizsban?
- Ha-ha- és már kutatott és a szekrényemben. Kis idő elteltével egy csipkés, réteges, ámde könnyed fekete gumis derekú szoknyával jelent meg, main fehér masni minta volt, illetve a másik kezében egy spagettipántos citromsárga felső volt- Ez nagyobb benyomást fog kelteni, mint a sort!- hajította felém a szoknyámat.
- A hajadat meg besüthetnék picit... Kis hullámok, amik a természetességet sugározzák!- szállt be a játékba Melissa.
- Csajok, elég!- hajítottam le a ruhadarabokat az ágyra- Csak a szomszédba megyek, nem egy bálba!
- De te mindig tökéletesen nézel ki! Nehogy most kezdd el a lezserséget!- nézett rám komolyan Zoey.
Eltátottam a számat, és tátogtam, akár valami hal.
- Először is... Köszönöm... Másodszor... Túl sok Made!-t nézel- világosítottam fel világosbarna hajú barátnőmet.
Melissa felemelte a szoknyát.
- A kedvünkért felveszed! Mellesleg ennyivel jössz nekünk azok után, hogy nem szóltál Bostonról!
Kirántottam a kezéből a szoknyát.
- Ez már zsarolás!- felkaptam az ágyról a felsőt és eltűntem a fürdőszobába, hogy magamra húzzam a gönceimet. Igyekeztem minél bénábbra állítani magamon, hogy hátha belátják a barátnőim, hogy túlzás ez a készülődés a szomszédba, de ez reménytelennek bizonyult.
- Odakint vagy 30 fok van... Lehet, hogy erre is szükséged lesz!- hajította felém a rózsaszín kézi vízipisztolyomat.
- Ezer százalék... Mondjuk, ha megtámad a fűnyíróval, én majd jól agyonlocsolom hideg vízzel.
Zoey Melissára nézett.
- Annyira gyerekes a felfogása- mondta neki.
Legszívesebben az arcába spricceltem volna a pisztoly tartalmát, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy itt ő a gyerekes, amiért rámerőltette ezt a ruhát.
- Mindjárt jövök!- fordítottam nekik hátat.
- Ne siess!- kiáltották kórusban.
Lementem a lépcsőn, a konyhában anya és Chad még mindig társalogtak.
- Hol él fer Melissa egy sztárhoz? Ott elvárások vannak, illetve a szociális...
- Anya, kérlek, ne akkor beszéld már ki a barátnőmet, amikor az emeleten tartózkodik!- kérleltem.
Anya megvonta a vállát.
- Hova mész?
- Mattékhez. 10 perc és itthon vagyok!
- Rendben... Hol tartottam, Chad?
Ránéztem a bátyámra, aki épp az újságot olvasta. A pólójánál észrevettem egy vékony fekete madzagot, ami egyenesen a füléhez vezetett.
Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Mit találsz mulatságosnak?- kérdezte anya, épp amikor kinyitottam az ajtót.
- Csak azt, hogy Chad egy szavadat sem hallja!- válaszoltam és bezártam magam mögött a nyílászárót.
Átsétáltam a szemközti oldalba és elindultam a hatalmas öreg ház felé, ahol Matt lakott.
Matt Bendertől jobb dolog nem történt még az életemben!
Ő maga volt a tökély: barna bőréhez tökéletesen passzolt a sötétbarna haja és a tökéletesre kidolgozott izmos teste. Régebben úszott, így meglehetősen széles volt a háta, amitől csak még férfiasabb lett. Fehér fogai szabályszerűen világítottak, mikor beszélt, illetve a tengerkék szeme vonzotta a lányok tekintetét.
Odamentem a picit megizzadt fiúhoz, aki a feje búbjáig koszos volt.
- Szia! Mi történt veled?- adtam egy puszit a szájára.
- Állandóan megakad ez a vacak- emelte meg egy picit a fűnyírót- A lapát beakad.
Bólintottam egyet és hirtelen előkaptam a hátam mögül az addig takarásban lévő vízipisztolyt.
- Véged Bender!
Matt elnevette magát, én pedig a tartály tartalmát ráspricceltem.
Mikor kaptam egy hosszú csókot a csatánk után, Matt így szólt:
- Már csak ezt a pici területet kell megcsinálnom, addig menj be a házba Chloéhoz!- ajánlotta fel Matt.
- Rendben- és bementem.
A konyha felől csörömpölést véltem hallani.
- Szia Chloé- bújtam be.
Chloé hirtelen megfordult, majd mikor ráeszmélt, hogy csak én vagyok, elmosolyodott.
-  Hello Laura. Fagyit?- vett ki a mélyhűtőből egy nagy fehér henger alakú dobozt.
- Jól esne, rettenetesen meleg van odakint.
- Ne is mondd! Azon gondolkoztam, hogy az emeleten napvédő krémmel fogom kenni az ablaküveget!
Adott Chloé egy tálat, amit púposan megszedett az ínyencséggel.
Leültünk a nappaliba és bekapcsolta a tévét.
Nem sokkal később újra nyílt a bejárati ajtó, amin Matt jött be.
- Gyorsan lezuhanyzok- mondta és felszaladt az emeletre.
5 perc múlva újra megjelent egy szürke boxerban.
- Bocsi, nem számítottam arra, hogy meglátogatsz.
- Semmi gond, gondoltam megleplek- vontam meg a vállam és angyalian kezdtem el mosolyogni.
Matt észrevette a fagyit a kezemben és kitátotta a száját hatalmasra.
Szedtem a kanálra és a szájába tettem.
- Isteni.
- Felmegyünk a szobádba?- kérdeztem a fiútól, aki soha nem mondott nemet egy tálcán kínálkozó lehetőségnek.
Igazából nem akartam neki állni, amiért nem avatott be a továbbtanulásába. Én támogatni akarom őt, bárhogy is dönt.
- Bezárnád az ajtót?- kértem meg, mire ő kilincsre zárta.
Leültem az ágya végébe, kicsit babráltam a gyűrűmmel.
- A veszélyérzékelő receptoraim beindultak- jelentette ki vészjóslóan, és leült mellém.
Megráztam a fejem.
- Semmi komoly dolog- néztem rá mosolyogva, hogy egy kis nyugalmat sugalljak felé- Csak megtudtam, hogy... Felvételt nyertél a DCU-ra.
Matt felvonta a szemöldökét, és szemmel láthatóan hátrébb húzódott, hogy keressen valami pajzsot.
Megérintettem a vállát.
- Nem akarom levenni a fejed. Gratulálni szeretnék.
Matt a fél szemöldökét vonta csak fel, a másik lassan leereszkedett, amitől meglehetősen cuki lett. Nagyon agyalt valamin.
- Valami itt nem stimmel.
Körülnéztem a szobában.
- Én mindent rendben találok.
Matt felállt és végigmért.
- Nem akarsz letámadni?
- Nem én!
- Akkor határozottan bűzlik valami.
Felálltam az ágyról.
- Csak annyi, hogy túlságosan paranoiás vagy. Arra nem gondolsz, hogy talán már nem gondoltam erre korábban?
- Tudtál róla?
- Csak sejtettem. És már akkor elhatároztam, hogy a végsőkig segítek neked.
Matt közelebb jött, és megkopogtatta a koponyámat.
- Hahó! Te mocskos űrlény, mit tettél Laurával?
- Áú!- kaptam a fejemhez- Te nem vagy normális.
- Hogy én? Te nem vagy az!
Lehunytam a szemem. Komolyan nem hiszi el, hogy én vagyok az.
- Oké, kérdezz tőlem valamit!
- Milyen állatot kaptál tőlem karácsonyra?
Elnevettem magam.
- Ettől nem volt valami eredetibb kérdésed?
- Áhá!- ugrott egyet Matt- Terelés. Okos. Nagyon okos.
A plafonra emeltem a tekintetem.
Ez már kezd nevetségessé válni.
Komolyan kezdek aggódni Mattért.
- Egy teknőst, a neve pedig Béta.
Matt határozottan kinyújtotta felém a kezét.
- Gratulálok, átmentél a teszten!
Megfogtam a kezét és megráztam.
- Ez igazán örömteli hír számomra... Tudod, csak most jöttem rá valamire...- néztem kihívóan Mattre.
- Mire?
- Természetesen arra, hogy mennyire szánalmas vagy!- gyorsan elhúztam a kezem az övétől és elszaladtam a szoba másik felébe, ám Matt utolért, rám vetette magát és már az ágyon csókolóztunk.
- Szeretlek- suttogta a fülembe.
Megcsókoltam újra, válaszképpen.
Hirtelen melegség tört rám, és kénytelen voltam letolni magamról a fiút.
- Mi a baj?- nézett rám.
- A melegség. Nem bírom- legyeztem meg az arcomat- Nem jössz át hozzánk a medencébe? Ott van Zo és Mel is. Szólj Chloénak is, ha gondolod.
- Még meglátom.
- Rendben- álltam fel az ágyról- De én most megyek.
- Oké, hamarosan követlek.
Egészen addig éreztem magam biztonságban, míg ki nem értem a frissen nyírt pázsitra, és a hátamnak nem szegeztek egy fegyvernek tűnő dolgot.
- Véged O'Connor! Utolsó kívánság!
- Csak a ruhám ne locsold le! Könyörgöm, csak azt ne!
- Mit kapok cserébe?
- Ha átjössz hozzánk, akkor bármit!- ígértem meg.
- Bármit?- kérdezett vissza Matt
- Bármit!
- Mehetsz- elvette a hátam mögül a vízipisztolyt, megfordultam és kinyújtottam a kezem.
- Kérem.
- Mit?
- A pisztolyt.
- Soha. Szeretlek- és bevágtam előttem az ajtót, majd ördögi nevetést hallatott.
- Nem vagy normális!- dörömböltem az ajtón miközben fülig ért a szám- És én is szeretlek!
Sarkon fordultam, gyors léptekkel hazamentem.
A nappaliban punnyadtak a többiek, miközben a limonádéjukat szürcsölgették.
- Ezt nem hiszem el! Odakint káprázatos az idő, ti meg idebent vagytok...- jobban szemügyre vettem a barátnőimet- Fürdőruhában!
Zoey és Melissa összenéztek, miközben anya jött be a nappaliba.
Odasétált a testápolós flakonhoz és nyomott körülbelül 5 apró cseppet a kezére, majd elkezdte összedörzsölni.
- Azért tőled többet reméltem, hisz én neveltelek fel. A Nap ilyenkor nagyon veszélyes... Melissa, drágám, mit mondtam, hány órától nem javasolt odakint tartózkodni?
Melissa sóhajtott egyet.
- Reggel 10-től- felelte úgy, mintha egy ócska robot lenne.
- Na és meddig? Zoey?
Zoey lehunyta a szemét.
- Délután 4, vagy 5 óráig- mondta unottan.
Anya összecsapta a tenyerét.
- Minden nap tanul valami újat az ember!- trillázta.
- Anya, van naptej, és az árnyékban leszünk!
- Az nem megoldás.
- Rendben, ígérem, hogy idebent töltjük el malmozással vagy sakkozással az időt, ameddig odakint ennyire káros a sugárzás.
Anya gyorsan nyomott egy puszit a homlokomra.
- Helyes- felkapta a pultról a táskáját- Hagytam pénzt a tükör előtt. Rendeljetek valami kaját, de törekedjetek az egészségességre!
- Szia anya!- integettem.
Felszaladtam a szobámba, átvedlettem a bikinimbe.
Vártam egy picit, odamentem az ablakhoz és elhúztam a függönyt.
Anya most állította be a tükröt a kocsiban, még utoljára megigazította gyorsba a haját és a rúzsát, majd beindította a gépjárművet.
Tolat... Tolat... És már el is tűnt.
- Medencére fel!- kiáltottam el magam, mikor visszaértem a nappaliba.
A csajok felpattantak és már szaladtak is a hátsó bejárati ajtó felé.
A teraszon leraktuk az üdítős poharainkat, majd beleugrottunk a másfél méter mély vízbe.
- Olyan jó, hogy itt leér a lábam!- ugrált Melissa.
- Inkább az a gáz, hogy még mindig nem tudsz úszni!- kötekedett Zoey.
Melissa gondolt egyet és őrült módjára elkezdte pocsolni a lányt.
- Mázlisták vagyunk, hogy nem állt le a szívünk!- mondtam ki hangosan a gondolataimat.
- Hogy mi van?
- Ja én csak... Eszembe jutott, hogy a felhevült testnél... Hagyjuk...
- Szerintem is- pocsolt le Zoey- Tudorka.
Melissa feltápászkodott a hatalmas neonzöld úszógumira és elterpeszkedett benne.
- Élvezzük ki az utolsó napsugarakat!- mondta- El se hiszem, hogy ez az utolsó hetünk a nyárból.
- Ne is mondd... Semmit nem csináltam, így visszagondolva- gondolkodott el Zo.
- Na és a nagy utazásaid?
- Végig untam az egészet. Nélkületek maga a pokol volt.
- Nem voltunk semerre se együtt... Jó, esténként néha eljártunk a Rejtélybe, vagy délutánonként a Beth'-be, de ennyi. Az állatkertbe se mentünk el.
Mindannyian helyeslően bólintottunk.
- Ráadásul Laura elmegy...- csuklott el Mel hangja.
- Nem a katonaságba vonulok! Havonta ígérem hazajövök.
- Havonta?- fordult le az úszógumiról Mel.
Bólintottam.
- Azt hittem minden hétvégén. Ez rosszabb lesz, mint gondoltam!
Megráztam a fejem.
- Csajok, feltalálták az internetet, és jéé, van laptopom is!
- Királyul hangzik... Lesz egy virtuális barátunk- mondta minden lelkesedés nélkül Zoey.
- El fogunk távolodni egymástól.
Megöleltem a két barátnőmet.
- Ugyan már, minket ha akarnának, akkor se választhatnának el! Induljunk ki abból, hogy túl sok mindent tudunk egymásról!- nevettem el magam.
- Szavadnál foglak!
- Én is!
Elnevettük magunkat.
- Mellesleg ezen a héten kell csinálnunk egy csomó képet, amit elvihetsz a koliba és kiragaszthatod a falra!
- Ezt most komolyan gondoltad?- néztem sötétbarna hajú barátnőmre.
- Halálian komolyan!
- De nem annyira komolyan, mint én!- szólalt meg mögöttünk egy mély hang.
Megfordultunk.
- Fel a kezekkel!- adta ki a parancsot Matt.
Gyorsan felemeltem a kezemet.
- Engedelmeskedjetek neki! Ismerem a fajtáját... Nagyon kegyetlen tud lenni...
- Az ott nálad egy P600-as fegyver?- ment közelebb Zoey.
Matt nem habozott.
Lőtt.
Zoeyt a fejénél kapta el a víz, mire a lány a vízbe bukott, majd lebegve tért vissza a felszínre.
Melissa elnevette magát.
- Ott hagytad nála a pisztolyt?- kérdezte tőlem Mel.
- Elvette- világosítottam fel.
- Nincs beszéd, vagy lövök!
- Elnézést- mondtuk kórusban.
Zoey még mindig ott lebegett "élettelenül" arccal a nap felé a víz tetején.
- Szöszi, gyere ide!- utasított az én kis terroristám.
Mosolyogva kimásztam a medencéből.
- Azonnal adjon egy csókot!- szegezte nekem a fegyvert.
Megráztam a fejem, de a mosoly egy pillanatra nem tűnt el az arcomról.
- Meg akar halni?- kérdezte.
Ismét megráztam a fejem.
- Akkor csókoljon meg.
- Nekem barátom van, akit szeretek.
Mostmár Matt is mosolygott.
- Ezek szerint meghalna miatta, minthogy engem megcsókoljon?
Megráztam a fejem.
- Nem miatta halnék meg, Mr.Félelmetes. Hanem érte.
Matt néhány másodpercig csak mosolygott rám, majd megvonta a vállát.
- Hát jó, akkor mondjon búcsút az életnek!- és meglőtt a hideg vízzel a szívemnél.
Megfogtam drámaian a találat helyét, tettem néhány araszoló lépést a medence felé és beleborultam.
A víz elnyelt, a szemem szorítottam, hogy nehogy belemenjen bármi is, majd újra felbukkantam, és én is lebegtem.
Néha-néha összeütköztünk Zoeyval, felkuncogtunk, és lebegtünk tovább.
- Önnek mi az utolsó szava?- kérdezte Matt Melissától.
- Egy epres vattacukor jól esne.
- Rossz válasz- és meghúzta újra a ravaszt.
Hallottam, ahogy Melissa is elsüllyedt a vízbe, majd újra előbukkant.
Hirtelen locsolást éreztem az arcomba.
- Héééééé!- kiáltottam, amikor leraktam a talajra a lábam- Már halott vagyok!
- De nem adtál akkor se csókot!- vonta meg a vállát Matt- Ez van.
Délután 4ig szinte a medencébe lubickoltunk és beszélgettünk.
Próbáltuk kerülni a továbbtanulás témát, mert nem akartam Mattnek elárulni, hogy én hova is megyek igazából.
Csak addig szálltunk ki, míg megrendeltük a pizzát, és míg felfaltuk.
Ekkor csatlakozott hozzánk Chad is, aki megunta a benti kockulást.
Azonban 5 órakor a csajok hazamentek, mi pedig bementünk a házba és egyre csak azt éreztem, hogy a bőröm húz, hogy feszes, és hogy fáj.
Belenéztem a tükörbe.
- Te jó ég, úgy nézek ki, mint egy rák! Ilyen nincs! Ilyen nincs!- sopánkodtam
- Hányszor kentétek be magatokat?
- Körülbelül... négyszer- ötször- vallottam be.
- De hát egész nap kint voltatok! Ne csodálkozz, ha leégtél.
Megfogta a kezem és a konyhába vonszolt.
Kivett a hűtőből egy nagy doboz tejfölt.
- Hol a kanál?
- Abba a fiókban- mutattam fájdalmasan az említett tárgyra.
- Menjünk fel a szobádba.
Odafent kért Matt egy törölközőt, amit leterített az ágyamra.
- Feküdj rá, és... Vedd le a felső részt, ha kérhetem.
Egy kicsit vonaglottam az egésztől, hisz nem bírtam elképzelni, hogy mit akar azzal a tejföllel csinálni...
- Bízz bennem.
Sóhajtottam egyet.
- Fordulj el. Ne less!- elkezdtem kikapcsolni, és közben végig arra gondoltam, hogy tuti lesett.
- Lazulj el- kérte.
Lehunytam a szemem és vártam a csodát.
Valami hideg került a hátamra, ami először egy pillanatig csípett, majd meglehetősen jól esett.
Matt bekente az egész hátam tejföllel.
Nagyon óvatos volt, igyekezett a legkevésbé érintkezni a bőrömmel.
Megszólalt a telefonom az íróasztalomon.
Matt felállt, és idehozta nekem. De cuki!
- Háló?- szóltam bele.
- Szia Lau, én vagyok az Mel... Csak annyit akartam mondani, hogy máskor inkább anyukádra hallgatok.
- Te is szenvedsz?
- Nem gyengén. Lezuhanyoztam hideg vízzel, bekentem magam testápolóval, de nem akar szűnni az égés.
- A tejfölt próbáltad már?
- A mit?
- A tejfölt- mosolyogtam Mattre.
- Nem hallottam még ilyen kezelésről.
- Ó, pedig ki kellene próbálnod. Isteni.
- Egy próbát megér. Na szia- és kinyomta a telefont.
- Miről beszéltetek, amikor megérkeztem?- kérdezte Matt- Valami komoly dolgot említettetek..
Hirtelen szaporábban kezdett verni a pulzusom.
- Ó csak... Hogy semmi fényképünk nincs erről a nyárról, és megeskettek, hogy csinálok.
- Értem.
Nem volt lelkiismeret furdalásom.
Az igazat mondtam.
Az igazat burkolt formában, előzmények nélkül.
El fogom neki mondani Bostont, de nem most. Egyszerűen nem állok készen rá... Talán majd neten keresztül elárulom, amikor már ott vagyok... Talán...