- Jessie, fősulira készülök, nem általános iskolára!- kaptam ki a felsőt a kezéből és visszaraktam a vállfára.
Jessica égnek emelte a szemét.
- Miért nem a barátaidat cipelted magaddal vásárolni? Elviselhetetlen vagy, Mel.
A kezemet végighúztam a felsőkön.
- Azért, mert Laura teniszen van, Zoey pedig... Mit is mondott, hova megy?- töprengtem el- Valami radioaktív kiállításról beszélt.
- Radioaktív kiállításon? Pont Zoey? És te elhiszed neki? Ez a lány ezer százalék, hogy titkol valamit!
Vettem egy mély levegőt.
- A te agyad meg állandóan csak a kavaráson forog. Olyan nehéz elhinni, hogy élnek még tisztességes emberek a bolygón?!
- Tisztességes? Ha! Melissa, manapság már mindenki... lódít.
Elkezdtem magamban tízig számolni, hogy lenyugtassam az idegeimet.
Miután bejártuk a Plázát (a nagy semmiért), hazamentünk ebédelni.
Míg én melegítettem a gáztűzhelyen a elvest, addig Jessica a nappaliban tévézett.
- Mel! Gyere gyorsan!- kiáltotta.
Villámsebesen takaréklángra vettem a levest és már szaladtam is a nappaliba.
- És a lányok terén mi újság van?- kérdezte egy szemüveges nő egy kényelmesnek tűnő zöld kanapéból. A következő képkockába egy fekete hajú tinibálványt mutattak, aki megrázta a fejét.
- Jelenleg fontosabbnak tartom a zenélést.
A nő vele szemben elnevette magát.
- Mondd ezt a hormonjaidnak, Erik!- ült feljebb a fotelban, majd a kezében tartott papírra meredt- Egy kis szünet következik, de ne menjenek sehova, azonnal folytatjuk az exkluzív interjút Erik Logannel!
Hirtelen gyorsabban kezdett verni a pulzusom.
- Mondtam már neked milliószor, hogy nem érdekel többé!- pirítottam le a nővérem és már mentem is vissza a konyhába, ahová Jessica előszeretettel kvöetett.
- Tudod kinek meséld ezt be! Erik Loganről beszélünk! Mindenki oda van érte, és ő mégis veled járt... Miattad jött vissza másodjára a suliba!- emlékeztetett.
- Mégis elment egy turnéra. Megint.
- Legalább most nem vagy zombi...
Az égnek emeltem a szemem.
- Múltkor se voltam!
- Ó, dehogynem!- Jessie felemelte a kezét és úgy kezdett el sétálni, mint egy agyhalott- Meg akarom enni az agyad. Erik megcsalt. Hám-hám!
Eltoltam magam mellől a nővéremet.
- De most békességben váltunk szét. Mindketten tudjuk, hogy közöttünk nem működik a távkapcsolat. És Isten tudja, hogy mikor jön vissza!
Jessica megrázta a fejét és visszament a nappaliba.
Belekóstoltam egy kanállal a levesbe, ami leforrázta a nyelvemet, így gyorsan ittam rá hideg vizet.
Levettem a fenti konyhaszekrényből két mélytányért és az asztalra tettem.
- Jöhetsz!- kiáltottam és elkezdtem kiszedni a levest, ám Jessica nem jött- Mondom jöhetsz!- ismételtem meg hangosabban az előzőnél, de csak nem jelent meg a konyhában, így kénytelen voltam megint bemenni a nappaliba.
Jessica a kezében tartotta a távirányítót és úgy meredt a tévére.
- Nem, nem adom fel. Egyszerűen csak komolyabb lettem, és nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a tanulásra- mosolygott békésen Erik.
- Melyik főiskolát választottad?- kérdezte az idegesítő riporter.
- Biztonsági okokból nem szeretném elárulni, remélem megérted.
- Ne csináld ezt velünk, a rajongóiddal! Egy kis szaftos pletykára éhezünk.
- Annyit mondhatok, hogy ugyanabban a városban leszek, ahol a középiskolát fejeztem be.
A nő bólintott, majd a kamerába nézett.
- Sajnos ennyi fért a mai adásba, tartsanak velünk holnap is, hisz a legnagyobb kutyamágus lesz a vendégünk! További kellemes napot és jó étvágyat!- kacsintott.
Jessie kikapcsolta a tévét.
- Hamarabb jön vissza, mint ahogy azt gondoltad volna.
Megráztam a fejem.
- Az nem lehet.
- Te is hallottad, amit mondott.
- De nekem nem szólt.
- Egyáltalán mi történt köztetek? Hogy szakítottatok? Megbántottad valamivel?
Némán meredtem magam elé.
2 hónappal ezelőtt
- Nem, nem adok, ott a tiéd, abból egyél!- tartottam a magasba a fagylaltomat, amiből Erik lopni próbált.
- De a tiéd ínycsiklandozóbb!- mosolygott.
- Miért nem ezeket választottad?- nyaltam bele a finomságba.
- Szexisen csinálod- jegyezte meg.
- Pofa be!- meredtem szúrós szemekkel a barátomra.
Fehér pólót viselt egy sötétkék térdig érő farmerral, és fehér RETRO papuccsal. Szemét napszemüveggel takarta el. Azt mondta, hogy így kevésbé ismerik fel az utcán és zavartalanul sétálhatunk fényes nappal is.
Ám sokaknak szemet szúrt a tökéletesre formázott fényes haja és divatos cuccai. Megbámultak minket, és őrült suttogásba kezdtek, miután elmentünk mellettük.
Erik Logan összekulcsolta a kezemet az övével.
Mellettünk egy bódéból friss ivóvizet osztogattak ingyen az épp szomjazóknak, ami előtt hosszú sor tekergett, akár egy kígyó.
Betévedtünk a parkba, ahol egy hatalmas tölgyfa árnyékába leültünk egy padra.
Erik nyomkodta a telefonját, míg én békésen nyalogattam a megmaradt fagylaltomat.
Hirtelen a semmiből egy alacsony, vékony, kipirult arcú szeplős kislány csoszogott oda hozzánk.
- Erik Logan?- kérdezte, miközben le se vette a szemét a mellettem ülő fiúról.
Erik bólintott egyet halvány mosollyal.
- Kérhetek egy autogramot?- nyújtott oda egy tollat és egy noteszt, amit Erik elvett és aláfirkantott.
A kislány mosollyal nyugtázta a frissen szerzett ereklyéjét és sprintelve szaladt vissza a szüleihez.
A mellettem lévő bokor csörögni kezdett, majd egy fényképezőgép bújt ki belőle szép lassan.
Meglöktem Eriket és a készülék felé biccentettem.
Erik megragadta a kezemet, a hirtelen lendülettől kiesett a kezemből a félig megevett fagylaltom, és szaladni kezdtünk. Mellettünk, mögöttünk, előttünk- egyszóval mindenhonnan- kameralencsék bukkantak elő a semmiből, sebes kattintásokat hallottam, illetve a vaku fénye néha megvakított.
- Gyorsan!- markolta meg erősebben a kezemet Erik.
Szélsebesen rohantunk a járdán, véletlenül félrelöktünk egy bácsit, aki erős szitkozódásba kezdett.
Erik berohant az egyik üzletbe, ahol elvegyültünk a tömegbe.
Körbenéztem és csak csodálkoztam.
Jobb oldalt körülbelül 20 akvárium volt egymás hegyén- hátán rengeteg különböző különleges hallal, előre hörcsögök szaladgáltak a hörcsögkerékbe, illetve nyuszik rágcsáltak káposztasalátát és répát.
- Kisállat kereskedés- mondtam boldogan.
- Az- nézett ki az üzlet ablakán óvatosan Erik- Lassan tiszta a terep.
Megszólalt Erik telefonja. A fiú csodálkozva hallgatta a hallottakat, megtámaszkodott az egyik korláton és úgy telefonált.
Mikor lerakta, a szeme csak úgy csillogott.
- Megkaptam!- ölelt meg.
- Mégis mit?- toltam el magamtól.
- A főszerepet! El se hiszem! Megkaptam!- ujjongott, mire több vásárló is felénk fordult.
- Milyen főszerepet?
- Emlékszel A csavarra? Amit a suliban adtunk elő tavasszal. Úgy megtetszett az egyik nézőnek a történet, aki történetesen producer, hogy megvásárolta a szerzői jogokat és filmet készít belőle. És enyém a főszerep!- ölelt meg mégegyszer.
Természetesen tudtam, hogy miről beszél Erik, hisz én voltam a másik főszereplő a történetben. Mondhatni, hogy körülöttem forgott minden...
Kezdtem bepöccenni, bár jómagam se tudtam, hogy voltaképpen miért is.
Régóta éreztem, hogy a kapcsolatunk már nem olyan, mint régen, mintha én... Mintha én...
- Hol lesz a forgatás?- toltam el magamtól.
Erik összevonta a szemöldökét, majd megvonta a vállát.
- Azt nem mondta...
Beletúrtam a hajamba, és idegesen néztem a mellettünk úszkáló halakat.
- Megint elmész- szögeztem le.
Erik magához szorított.
- Ne haragudj rám, de értsd meg, ez egy olyan lehetőség, amiből nincs második!
Bólintottam és kierőszakoltam magam a szorításából, hogy egyenesen a szemeibe tudjak nézni.
- Megértelek. De tudnod kell, hogy én nem foglak visszavárni. Nem érdekel, hogy éppen milyen hírességgel ebédelsz, vagy hogy milyen programjaid vannak. Egyszerűen csak azt szeretném, hogy felejtsük el egymást, mintha... Mintha soha nem is találkoztunk volna.
Erik megrázta a fejét.
- Most mi ütött beléd? Van telefon, internet, tarthatjuk a kapcsolatot!
- Nem érted... Én nem akarok távkapcsolatot, elég volt a múltkori! És ki tudja, hogy mikor lesz időd arra, hogy felhívj, vagy pötyögj pár sort... Én ebből nem kérek, remélem megérted és elfogadod.
- Te most... Szakítasz velem?
Lassan bólintottam egyet. Megkönnyebbülést éreztem.
Ez lesz az! Nem érzek iránta úgymond többet! Nem szeretem őt.
- Ég veled, Erik!- mondtam és már ki is léptem az utcára, ahol a fotósok még most is Erik Logan talpa nyomát keresték.
Most
- Hahó, Melissa! Válaszolj már!- rázott meg Jessie.
- Én szakítottam vele, mert már nem szeretem. Plusz elutazott egy filmforgatásra, ahol ő a főszereplő...- foglaltam össze röviden.
Jessica csak pislogott rám hatalmas gülü szemekkel.
- Te teljesen meghibbantál? Dobtad Erik Logant? Ő egy híres sztár, egy tinibálvány, egy...
- Nem érdekel, hogy mi. Elég lesz a felsorolásból, gyere inkább enni!- ragadtam meg a karját és bevonszoltam a konyhába.
***
Az O'Connor rezidencia hatalmas fényárban úszott, a kapun rengeteg lufit fújt a szél.Az utca maga csendes volt, ám a ház felől halk zene szűrődött ki.
Felettünk az egyik lámpa pislákolt, ami elég horrorisztikus benyomással bírt.
Megigazítottam magamon a kék koktélruhámat, majd anyára néztem.
- Az ajándék nálad van?- kérdeztem tőle, mire anya feltartotta a kezét, melyben egy ajándéktáska volt.
- Ne aggódj már, itt van. Inkább azzal törődj, hogy az öved el van fordulva!- kezdte el megigazítani.
Eltoltam gyorsan a kezét.
- Anya, hagyjál már!
Jessie megnyomta a csengőt, mire valaki kikiáltott, hogy nyitva van.
Lenyomtuk a kilincset, és valóban: a kapu kitárult.
A teraszon egy hosszú fehér vászonterítővel megterített asztalnál rengetegen ültek és pletykálkodtak.
Hamar kiszúrtam az O'Connor testvéreket a szőke hajukról.
Mikor Chad észrevett, oldalba lökte Laurát, majd mindketten felálltak és közelebb jöttek hozzám.
Kikaptam anya kezéből az ajándéktáskát és a közeledő Laura kezébe nyomtam.
- Boldog szülinapot!- adtam két puszit barátnőm arcára.
- Köszönöm szépen! Menjünk be!- nyitotta ki az ajtót és bementünk a konyhába, ahol néhány cseléd sürgött-forgott a konyhában.
Illatfelhő árasztotta el az orromat, amitől beindult a nyálelválasztásom.
Laura lerakta a dísztáskát a lenti nappaliban lévő üveg asztalkára a többi mellé, majd leült a kanapéra.
- Hol van Matt?- néztem körbe.
- Nyárbúcsúztató estét ad Mrs. Lockwood, és arra voltak hivatalosak. Az apja külön megkérte, hogy legyen jelen... Amúgy se szeretem ünnepelni a szülinapomat, így nem bánom, hogy nincs itt.
- És Zoey?
- Azt mondta picit késik, de ne aggódjunk, majd mindent elmesél.
Chadre néztem, aki végig engem bámult, amikor a mellettünk lévő lépcsőn lábdobogás támadt.
- Ezt nem hiszem el!- kulcsolta össze Mrs. O'Connor a kezét a melle előtt, mintha imádkozna- Az ünnepelt idebent van. Azonnal mars kifele!
Laura felállt és már mentünk is vissza a teraszra, ahol megduplázódott a létszám.
Ahhoz képest, hogy ez a parti eredetileg Laura szülinapi bulija címszó alatt fut, több volt a felnőttek száma, mint a mi korcsoportunké...
Mrs. O'Connor minden lehetőséget megragadott, hogy tartsa a jó benyomást a kapcsolataival... Még ha ehhez aljasnak is kellett lennie.
Leültünk az asztalhoz és tartottuk a látszatot: illedelmesen mosolyogtunk mindenkire, és válaszoltunk a nekünk feltett kérdésekre.
Mind a hárman kezdtünk belefáradni ebbe a műbájba, de soha nem mondhattunk nemet egy vacsorahívásra, főleg ha azt a vacsorát az O'Connor família szervezi!
Az én anyám se piskóta: imád ide járni, hisz rengeteg új ismerősre tesz szert, akikkel később akár munkaviszonyba is állhat.
Mikor már mindenki elfoglalta a számára kijelölt helyet, a fenséges húsok és saláták az asztalra kerültek, hogy svédasztal feelingel kiszolgálhassuk magunkat.
A tányéromra vettem egy sajttal töltött panírban gazdag pulykamellet, illetve valami baconös csirkeszerűséget, amihez szedtem paradicsomsalátát és görögsalátát.
- Mindenkinek jó étvágyat kívánok!- mondta a dörmögős mély hangján Mr. O'Connor, mire az evőeszközök hatalmas zajt csapva használatba lendültek.
Ez után a pincérek leszedték előlünk az asztalt, mindenkit borral kínáltak, és kis idő múlva már hozták is a hatalmas emeletes tortát.
Nem volt közönséges emeletes torta: Laura hobbijait emelte ki. A 3 emeleten ablakok voltak, amik a bostoni iskolára utalhattak, a tetején a Happy Birthday Laura! feliratú marcipán mellett volt zongora, teniszütő, tollaslabda, úszószemüveg és még rengeteg más tárgy, beleértve egy mini bizonyítványt is.
Míg a pincér meggyújtotta a gyertyákat a tetején, a tűzijátékkal egyetembe, addig mindenki énekelte a Boldog szülinapot című dalt, miközben ütemesen tapsoltak.
Laura felállt és mikor a szám végénél járt a "közönség", akkor vett egy nagy levegőt és már el is fújta.
Az első szeletet ő vágta, a többit a cselédek.
Mindenkinek ízlett ez a különleges édesség.
Mikor újra mindenki mély társalgásba kezdett, Laura és én bementünk a házba, hogy megnézegessük az ajándékokat a lenti nappaliba.
- E nélkül szerintem élni se tudtam volna!- emelte a magasba a frissen kicsomagolt meglepetést, ami egy törölköző volt, melynek az aljába volt hímezve a neve.
- Úgy gondolták, hogy nektek nincs- nevettem és elvettem a kezéből- Hisz ez annyira puha!
Laura már bontotta is a következő négyzet alakú csomagot, amikor hirtelen kitárult az ajtó és Zoey bukkant fel kipirult arccal.
- Laura!- szaladt oda az említetthez Zoey.
- Mi az?
- Matt... Holnap reggel indul a gépe!- kapkodott levegő után Zoey. Le mertem volna fogadni, hogy futott.
Laura szemei elkerekedtek, és a semmibe meredt, úgy gondolkodott, miközben az ajka O alakot formált.
- Menj le... Lockwoodékhoz!- nyögte ki Zoey, miközben kapkodta a levegőt.
- Chad már ivott, nem vezethet... Ráadásul hogy szökjek meg a saját partimról?! Anyám árgus szemekkel figyeli az összes cselekedetemet...
Zoey megragadta Laura vállát és picit megrázta.
- Laura, Mattről van szó! A szerelemben nincs akadály! Menj már, ne legyél hülye! Ha most itt maradsz, akkor marhára meg fogod bánni! El kell mondanod neki, hogy mész Bostonba! Tőled kell megtudnia!
Laura ökölbe szorította a kezét.
- Szereted őt, igaz? Akkor rajta!
Laura bólintott.
- Mondjátok anyának, hogy...
- Menj már, majd kitalálunk valamit!- toltam a bejárati ajtó felé a barátnőmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése