2012. augusztus 15., szerda

5. fejezet -Justin

A nyár hosszú idő. Ilyenkor megy el mindenki a strandra, hogy barnuljon, többen járnak bulizni és sokan ilyenkor kezdenek bele valami újba.
A város közepében lévő kávézóban sem volt más a helyzet: hipp-hopp jött egy új tulaj, mert a régi ráunt arra, hogy állandóan az üzlete körül forogjon.
A Beth' soha nem panaszkodhatott, hiszen rengetegen jártak a barátságos kávézóba, ahol az árak is meglehetősen kedvezőek voltak.
Azonban a citromsárga falak és zöld székek eltűntek, ahogy a régi tárgyak és gépek is. Helyette minden kapucsínó- és kávébarnába öltözött. A bútorok rikító fehérbe pompáztak, a csempét is kicserélték a földön.
A szem azonban minden bizonnyal a pult mögötti területre fog fókuszálni, ami kiwizöld lett. Az új főnök szerint az egész kávézóban ezt a szögletet kell kiemelni, hogy felhívjuk a vendégek érdeklődését és figyelmét az akciós termékeinkre. A festő unalmasnak találta az egyszínűre festett falat, ezért imitt-amott festett egy-egy gyümölcsöt is.
Sajnálatos módon a változások nem mindig jóval járnak együtt. Rengetegen lettek munkanélküliek. A főnök tartott egy elbeszélgetést és csak a legrokonszenvesebbek kerülhettek ismét be a kávézóba. Azt mondta, hogy lúzerekre nincs szüksége.
A kávézó megtartotta a nevét. Az egyik konferencián úgy döntöttek, hogy jobb az, ha nem változtatnak a nevén.
Kinyújtottam a kezem és belebújtam a sötétbarna színű ing egyik ujjába, majd a másikba. Idegesen elkezdtem összegombolni.
Utáltam a gombokat.
- A fenébe már!- mérgelődtem.
- A gomb?- nézett rám az új kollégám, Liam.
- Az.
- Szerencsétlen vagy, Justin- jegyezte meg mókásan, és megveregette a vállamat.
Az egyik buliba ismerkedtem össze Liammel, akkor még nem gondoltam volna, hogy ugyanott fogunk dolgozni.
Azóta ő itt az egyik legjobb haverom.
Hiányoztak a régi kollégák...
Mármint tudom, hogy tényleg páran közölük ügyetlenek voltak, de a szívük hatalmas volt. Műszakcserében állandóan segítettek.
Na és persze Zoey...
Nélküle már semmi nem ugyanolyan.
Régebben azért volt jó bejárni dolgozni, mert tudtam, hogy ő itt lesz.
De mikor főnökváltás volt, ő nem jött vissza.
Szerettem volna megkérdezni, hogy miért, de nem akartam vele beszélni.
A legfelső gombot túl nagy erővel fogtam meg, így elengedte az a leheletvékony cérna és elgurult a padlón.
A szemem végig követte a gomb gurulását a padlón, míg végül egy szandálnak ütközött, majd az egyik oldalára fordult.
Egy világosbarna hajú lány lehajolt érte, felvette, majd felém nyújtotta.
- Tessék- mosolygott rám, miközben engem nézett éjfekete szemeivel.
Én csak ott álltam és tátott szájjal bámultam, majd gyorsan elvettem a gombot tőle.
- Kösz.
A lány érdeklődve nézett végig rajtam, mintha várta volna, hogy szóljak valamit. Miután látta, hogy némaságba borultam bólintott egyet és azt mondta:
- Csak szólni akartam, hogy a főnök összehívta a bandát- és már el is ment.
Megszorítottam a gombot a markomba.
Kiléptem az öltözőből és a társalgóba mentem, ahol letudtunk 10 percre dőlni a szünetünkben.
Már mindenki ott ült és állt, a borzalmasan kényelmetlen barna színű ingbe.
- Justin, fiam, jöjjön gyorsan!- mondta a fiatalos főnök.
Leültem Liam mellé a bőrkanapéra és körbenéztem.
- Gondolom mindenki tudja, hogy nem ez az első vállalkozásom... Nos én vagyok a főnök, de minekután rengeteget kell utazgatnom a többi üzletem miatt, ezért a helyemre automatikusan a helyettesem lép, ebben az esetben Chuck- mutatott rá az asztalnak dőlő fiúra- Rá kell hallgatnotok, és mindent úgy kell tennetek, ahogy azt ő mondja. Továbbá...
Blablabla... Ki bír ilyenkor arra koncentrálni, amit mond?
Hát persze, hogy Ő.
Ott ül és egyenesen a főnökre néz, néha bólint.
Az nem lehet, hogy visszajött. Miért nem szólt nekem?
- Kit bámulsz ennyire?- súgta Liam.
- Látod ott szembe azt a világosbarna hajú lányt?
- Nicolet?
- Nem! Mellette kettővel.
- Ó, őt nem ismerem. Új?
- Neked igen.
- Mi a neve?
- Zoey Olson.
Liam bólintott.
Egyre csak a lányt néztem, aki a hajával játszadozott.
Boldognak tűnt.
Bár mikor legutóbb a parkban láttam őt Bernarddal, akkor se éppen volt szomorú...
De hiszen pont ez volt a célom...
Hatalmas taps támadt a teremben, a főnök integetett és kiment az ajtón.
- Akkor hát... Munkára!- mondta Chuck, mire mindenki fészkelődni kezdett.
Chuck bekapcsolta a zenét, mire Sean Paul She doesn't mind című száma árasztotta el a kávézót.
- Justin, ugye?- jött oda Chuck.
Bólintottam egyet.
- Te késtél el?
- Igen.
- Nem szeretném, hogy ez a jövőben még egyszer előforduljon. Menj és segíts a lánynak a szendvicseknél. 100 darab sonkásat és 100 darab szalámisat rendeltek.
- Rendben.
A szendvicspult felé fordultam, ahol Zoey épp vajazta a kiflit.
Vettem egy mély levegőt és odamentem hozzá.
Rám mosolygott, mire én teljesen elpirultam, így kénytelen voltam elfordulni tőle.
Ott vajaztuk a kifliket csendben egymás mellett.
- Szóval te is haragszol rám...- jegyezte meg halkan Zoey.
A lányra néztem. A szeme a megszokottnál jobban csillogott.
Nem válaszoltam.
Tehát azt hiszi, hogy haragszom rá... Ó, ha tudná, hogy egyáltalán nem rá haragszok, hanem magamra!
- Sajnálom, amit tettem... Bárcsak visszamehetnék az időbe és...
- Hagyjuk kérlek a nyálas rizsát és dolgozzunk- mondtam keményen. Zo megtorpant egy pillanatra, majd elkezdte dörzsölni a szemét és már újra vajazott.
Nehéz volt ellenségesen viselkedni vele, de kénytelen voltam. Ő Austiné. Egy nap Austin képes lesz megbocsájtani neki.
Inkább csak rám haragudjon, mint rá... Ő törékeny, én eltudom viselni Austin haragját.
Zoeynak boldognak kell lennie.
Minden alkalmazottnak van 10 perc szünete minden órában. Pont mire becsomagoltuk az összes szenyát a 10 perces szünet következett.
Hátramentünk a társalgóba, ahol Liam a kanapéról lógatta le a fejét.
- Van cigid?- kérdezte- Lassan meghalok nikotinhiányban.
A zsebembe nyúltam a dobozért, majd kivettem két szálat.
- Mit csináltál vele?- bökött fejjel a távolodó lány felé- Teljesen maga alatt van.
Megvontam a vállam.
- Mondd már el.
Megdörzsöltem a szemem és a plafonra bámultam.
- Emlékszel amikor összeismerkedtünk?
- Amikor annyira részeg voltál, hogy azt hitted, hogy Austin vagyok és folyamatosan bocsánatot kértél tőlem?- nevette el magát Liam.
- Pontosan...
- Ő volt az a lány- csillant fel Liam szeme.
- Még se vagy te annyira idióta, mint amilyennek tűnsz.
- Hééé!- lökött oldalba.

2 hónappal ezelőtt
- Nem adok többet, Justin!- mondta Ashley, a pultos- Épp elég volt neked mára ennyi.
- Badarság!- ütöttem a pultra, mire páran felém fordultak- Adj még egy kört.
- Justin, nem akarom, hogy úgy néz ki, mint tegnap. Meg tegnapelőtt. És azelőtt.
- Az én életem!- makacskodtam és megfogtam Ashley karjait- Adj még.
A lány lehunyta a szemeit, majd lassan bólintott. Már nyúlt is egy tiszta pohárért és az üvegért.
- Nem ér ennyit az a lány, hidd el- tolta elém az italt.
Hirtelen felkaptam a fejem.
- Honnan tudsz róla?
- Tegnap amikor megtaláltalak a mosdó padlóján, akkor meséltél valamit egy lányról... Azt mondtad, hogy őt akarod elfelejteni. De istenemre mondom, nem ér ennyit!
Felemeltem a feles poharat, a számhoz emeltem és lehúztam, majd a pultra csaptam.
- De ér. Még többet is!- emeltem fel kábán a kezem, így kibillentem az egyensúlyomból és lecsúsztam a bárszékről.
- Justin!- hajolt ki a pult mögül a lány.
- Jól vagyok, no!- tápászkodtam négykézlábra. Hirtelen a semmiből egy erős kéz felállított.
- Te aztán szeretsz bulizni, haver!- ütögette meg a vállam mosolyogva.
Ránéztem a segítőmre: sötétszőke haja volt, ami az itteni fényben inkább sötétbarnának tűnt, és zöld szemei. Izmos volt, és baromi jó volt a cipője.
- Gyere, meghívlak egy körre!- ültetett vissza a bárszékre.
- Liam, szerintem elég volt már neki!
- Ugyan már, Ash, nem látod, hogy szívfájdalma van? Ha jól hallottam egy lány csúnyán elbánt veled- ütögette meg finoman az arcomat- Liam vagyok- nyújtotta a kezét.
Csak ittunk és ittunk, nem törődtünk a pénzzel. Egyszer Liam hívott meg, egyszer én őt, ittunk arra, hogy megismerkedtünk, arra, hogy iszunk, és arra, hogy másnaposak leszünk- egyszóval mindenre ittunk.
- A világ uraaaaaaaa...- kiáltottam az asztal tetejéről.
Liam hangosan felnevetett.
- Mindjárt jövök- mondta és elment a mosdó irányába.
Ekkor kinyílt a kocsma ajtaja és egy hosszú hajú lány jött be rajta.
Pontosan úgy mosolygott, mint Zoey.
Ó, Zoey...
Leszálltam nagy nehezen az asztalról és a kocsma egyetlen kanapéjába belesüppedtem.
Mellettem néhány lány ijedten felállt a közeli asztaltól és átcuccoltak egy másikhoz... Biztos nem lehetek valami szép látvány... Ráadásul ha kinyitom a szemem, akkor minden forog... Durva.
Valaki felrángatott a kanapéról, és leült mellém.
- Austin?- néztem az ismerős arcra. Megöleltem- Annyira sajnálom, annyira sajnálom! Bocsáss meg Austin! Soha többé nem fogok vele beszélni, soha de soha többé!
- Hé, haver, én vagyok az, Liam.
- Bocsáss meg Austin!
- Semmi gond, de még mindig Liam vagyok.
Eltoltam magamtól a fiút és szemügyre vettem. Valóban. Ez nem Austin. Ő le se ülne mellém...
- Liam- suttogtam
- Pontosan!- örült meg a fiú, hogy végre felismertem- Jön az egyik közeli jó barátom és csatlakozik hozzánk. Remélem nem gond!- nézett rám a komisz kisfiús mosolyával.
Megráztam a fejem.
- Dehoooooooooogy- mondtam.
Fél óra múlva valaki odajött az asztalunkhoz és kezet fogott Liammel.
A fiúra néztem.
- Bernard!- lepődtem meg.
- Szólíts Bennek!
- Ismeritek egymást?- kérdezte Liam.
Bernard bólintott, majd velem is kezet fogott.
- Fogjuk rá. Ti honnan ismeritek egymást?
- Szegény csávó teljesen ki van bukva egy lány miatt. Gondoltam a szárnyaim alá veszem. Jó arc. Te, Justin, meséld már el, hogy miért is vagy itt!
Elkezdtem összegyűjteni a gondolataimat és próbáltam szavakba önteni, de imitt-amott beleakadtam a saját mondandómba.
- Van a láááááány, na és... És... És... Az öcsém... Engem ismert először a lány, de utána megismerte őt...
- Kit?
- Az öcsémet... Austint... Egyre jobban összemelegedtek, és átengedtem a csajt Austinnak... De közbe én beleszerettem... És megcsókoltam- csuklott el a hangom- Austin pedig látta.
- Ú- mondta Bernard- Zoey lenne a lány?
Bólintottam kettőt.
- És most nem tudom mit tegyek... Zoey biztos szomorú, mert se én, se Austin nem beszél vele... Én azt akarom, hogy... Nem is tudom.
- Hogy boldog legyen?- segített ki Liam.
Akaratlanul is idióta mosoly terült szét az arcomon.
- Az jó lenne.
- Például megismerhetne valaki mást, és akkor titeket elfelejtene.
Lehunytam a szemem.
- Nem bírnám, hogy egy tök ismeretlen legyen vele. Nem bízok meg senkiben.
- Nekem van egy ötletem- csapta össze Liam diadalittasan a kezét.

Most
- Teljesen összezavartad a lányt, ez tuti! Bevallod neki, hogy szereted, utána meg hozzá se szólsz. Ráadásul elhiteted Austinnal, hogy neked semmit nem jelent Zoey- mutatott rá a dolgokra Liam.
Felvont szemöldökkel néztem rá, majd a vállára tettem a kezem.
- Köszi a biztató szavakat, igaz barát vagy!- mondtam és elnyomtam a cigarettát.
- Ne már, tudod, hogy értettem.
- Persze. Én vagyok mindennek az elrontója.
- Dehogy! Én igazából azt mondtam volna, hogy te maga vagy a katasztrófa, de...- csúnyán ránéztem- De ilyet nem mondok, mert ez tuti sértő lenne...- vitte le a hangját.
- Jobb lenne, ha meg se szólalnál!- álltam fel és visszamentem a pulthoz.
- Fogadjunk, hogy a terv miatt vagy ilyen ideges. Féltékeny vagy... Mint amikor láttad Bent és Zoeyt a parkban. Te azt akarod, hogy boldog legyen. Csakhogy veled, és nem Bennel.
- Fogd már be!- vágtam hozzá egy rongyot.
- Hé, ti ketten, irány mosogatni!- jött be Chuck.
Liammel bementünk a konyhába és ott folytattuk az eszmecserénket.
- Te kérted meg Bent. Minden a te hibád.
- Könyörgöm, kussolj már!- megnyitottam a vizet és elöblítettem egy lapostányért, majd a csepegtetőbe tettem.
- Ő rákérdezett, hogy van-e határ. Te szabad utat adtál neki!- Liam kezéből kicsúszott egy kanál, ami hangos csörömpöléssel a mosogatóba esett. Gyorsan utánakapott és úgy csinált, mintha semmi nem történt volna- Te csesztél el mindent.
- Ezt te nem érted. Ez sokkal bonyolultabb- mondtam végül.
- Mert te azzá teszed. Mit törődsz az öcséd érzéseivel? Miatta inkább elnyomod a sajátjaidat, és hazugságban élsz magaddal? Becsapod magad, te idióta.
- Te hallod miket mondasz?- néztem rá.
- Tökéletesen tisztában vagyok vele. Én csak azt akarom, hogy neked jó legyen.
- De ő az öcsém.
- És bele fog nyugodni. Mert te meg a bátyja vagy. Hülye vagy. Téma lezárva.
Liamre mosolyogtam.
Ezért kedveltem meg: mert annyira őszinte. Lehet fájdalmas dolgokat mond, de ez az igazság. Magammal kellene törődnöm.
Elzártam a csapot és elindultam a konyhából.
- Hova mész?- kiáltotta utánam Liam.
- Zoeyhoz.
- Elment az eszed?- ragadta meg a karomat- Az előbb tök bunkó voltál vele, lehet kellene egy kis idő neki... Vagyis a lányoknál ez így van, nem?
Ökölbe szorítottam a kezem.
- De...
- Na látod! Majd amikor legközelebb együtt lesztek beosztva ne legyél vele bunkó, és beszélgessetek.
Beláttam, hogy Liamnek igaza van. Nem kellene fejest ugrani egy olyan vízbe, ami ki van száradva... Egyszerűen türelmesnek kell lennem és ki kell várni a megfelelő időpontot...
Rengetegen fordultak meg a kávézóban. Épp törölgettem az asztalt, amikor Ben jött be.
- Szevasz!- ráztam vele kezet- Pont veled akartam beszélni- körülnéztem- Zoeyról- suttogtam.
- Mondd- tette keresztbe a kezeit.
- Tudod... Mégsem lenne szükség arra, hogy te... Vele legyél- böktem ki.
Ben elmosolyodott.
- Sajnálom.
- Hát én is. Komolyan. Nagyon rendes vagy, hogy vállaltad, de...
- Nem érted Justin. Nem azt sajnálom, hogy már nincs szükséged rám...
- Akkor?- értetlenkedtem.
- Azt sajnálom, hogy én már nem veled vagyok. Nagyon megkedveltem Zoeyt és nem hagyom, hogy egy olyan alakkal legyen, mint amilyen te vagy.
Hatalmas szemekkel néztem rá.
- Egy mocskos alkoholista vagy, aki soha nincs ott, mikor szükség van rá. Teljesen összetörtétek Zoeyt az öcséddel, ráadásul egy olyan alakot bízol meg azzal, hogy tegye boldoggá a lányt, akit szeretsz, akivel egy kocsmában haverkodtál össze. Felelőtlen vagy. És ostoba, amiért megbíztál bennem- a vállamra tette Bernard a kezét- Tehát sajnálom- és továbbment a pult felé, ahol Zoey épp munkálkodott.
Mikor Zo észrevette a fiút, kijött a pult mögül és a nyakába ugrott, majd adott az arcára egy puszit.
Hirtelen nagyon mérges lettem, de nem akartam jelenetet rendezni, pedig legszívesebben behúztam volna ennek a pszichopata féregnek.
Bementem a társalgóba és rágyújtottam egy szál cigire.
- Mit művelsz, gyere dolgozni!- bökött meg Liam- Csak szünetbe cigizhetsz, te ütődött!
Jó mélyen beleszívtam a cigibe, és szép lassan kifújtam a füstöt.
- Leszarom.
- Justin, mi ütött beléd?- suttogta Liam- Ki akarod rúgatni magad?
Beszív. Kifúj. Beszív. Kifúj.
- Ben egy aljas kis suttyó. Mondtam neki, hogy szálljon le Zoeyról...
- És?
- Megkedvelte Zoeyt.
- Ú.
- Mióta ismered Bent?- néztem rá.
Liam megvonta a vállát.
- Mielőtt téged megismertelek, az előtti este futottam vele össze az egyik cukrászdában. Tüzet kértem tőle, de nem dohányzik, ezért bementünk és utána meg csak elkezdtünk beszélgetni.
- Cseszd meg, nem is ismerted az alakot?
Liam lehuppant mellém a díványra.
- Ahogy téged sem. És látod, most együtt dolgozunk. Ne engem próbálj okolni!
- Oké, bocsi, csak... Valahogy le kell szerelnünk Zoeyról. Kellene valami piszkos dolog róla, amit elmondhatnék Zo-nak...
- Mire gondolsz?
- Tuti, hogy van valami hiba benne. Csak meg kell találnunk.
- Sherlock Holmes akcióban!- vette ki a kezemből a cigit Liam és beleszívott- Véged genya Ben!- fújta ki a levegőt.






2 megjegyzés:

  1. szia nagyon tetszik a történeted. Mikor láttom, hogy tetél fel még egyből elolvasom. Egyetlen dolog zavar. Amikor nézőpontott váltasz írd oda létszíves, hogy ki szemszögéből van most jó?

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm az építő kritikát, ahogy időm engedi az összes fejezet után odaírom a beszélő szemszögét! (:

    VálaszTörlés